Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

ns CDXÏII. SZÁM. kikre követeléseik a csödnyitás után ruháztattak át ; más törvények ellenben kizárják a követelések felosztását, ha ez engedmény utján keletkezik. A javaslat az érintett szempontokat mind figyelemre méltatva, a többség megállapításánál egyrészről a lehető biztosságot törekszik megvalósítani az által, hogy a többséget kettős momentumhoz köti ; másrészről a jogosság elveinek megfelelöleg jár el, midőn a követelések felosztását csak annyiban zárja ki, a mennyiben azt jogII.ag sem lehetne indokoltnak tekinteni. A javaslat ugyanis a többséget csak az esetben fogadja el, ha azt egyrészről az egyezségi tárgyalásnál jelenlevő szavazatképes hitelezők számának legalább kétharmadrésze és a bejelentett szavazásra bocsátott Összes követeléseknek legalább háromnegyed része képezi; mert csak igy lehet minden körülmény közt alaposan feltenni, hogy a létrejött egyezségben a valóságos többség akarata nyer kifejezést. A többség egyoldalú megállapítása, bármII.y combinatió képezze is annak alapját, könnyen visszaélésekre vezethet; mert lehetővé teszi a közadósnak, hogy ez az egyoldalú többséget magának mesterséges és tII.tott utón, tehát a jóhiszemű hitelezők érdekeinek rovására biztosítsa. Ott, hol a törvény a hitelezőket akaratuk ellenére jogaik feladására kényszeríti, minden mód igazoltnak tekinthető, mely a kényszert enyhítheti, mely a hitelezők érdekeinek lehető megvédését czélozza a nélkül, hogy magát az óhajtott eredményt veszélyeztetné. A felosztás korlátozását II.letőleg pedig a javaslat csak az általános jogi elveknek tesz eleget, midőn egyedül azon hitelezőket rendeli egy személynek tekintetni, kiket egy és ugyanazon követelés akár határozott, akár határozatlan arányban II.let. Az tehát, hogy az eredetII.eg egy Összeget képező követelés többekre ruháztatott, ha ezek mint önálló hitelezők jelenkeznek, nem képezhet akadályt arra, hogy ezek a szavazásnál mint ugyanannyi külön hitelezők tekintessenek. Végre min az egyezség érvényes elfogadásának feltételét jelöli ki a javaslat 231. §. harmadik bekezdése azt, hogy az egyezség az ugyanazon osztályba tartozó hitelezőknek egyenlő* jogokat biztosítson. Ezt, egyebektől eltekintve, már azért is feltételként kellett kikötni, mert a javaslat nem szentesíthetne a priori oly egyezséget, mely a hitelezők követeléseire nézve nem egyenlő kielégítési módot állapitana meg. Az egyenetlenség azonban, mely a hitelezők tekintetében megállapíttatik nem mindig és nem feltétlenül tekinthető jogtalanság vagy méltatlanságnak; mert ha az érdekelt hitelezők azon megállapodásba, mely szerint egyesek előnyösebb feltételekben részesittetnek, talán épen az egyezség biztosítása szempontjából beleegyeznek, megszűnik minden jogos ok arra, hogy a törvény az II.y egyezségtől, II.letőleg megállapodástól a birói jóváhagyást megtagadja ; magától értetvén, hogy a megrövidített hitelezők beleegyezésének minden kétséget kizáró módon kell constatálva lenni. Az egyezséget azért, mert az első tárgyalás alkalmával a többség mindkét irányban elérhető nem volt, sem meghiúsultnak tekinteni, sem véglegesen abbanhagyni nem lehetne; sőt ellenkezőleg azon körülmény, hogy a hitelezők többsége egyik irányban az egyezség elfogadása mellett nyII.atkozott, határozottan annak bizonyságául szolgál, hogy az egyezség létrejötte minden valószínűség szerint remélhető^ Ez okból, s mert az egyezség elejtésével a constatait többséget képviselő hitelezőkkel legalább is méltatlanság történnék, a javaslat 232. §-a kötelességévé teszi a csődbiztosnak az egyezség még egyszeri megkisértése végett ujabbi határnapot kitűzni, s erre a jelenlevőket azonnal szóval megidézni. Miután azonban az ujabbi tárgyalás az elsőnek folytatását nem képezi; miután továbbá per esetén is az egyezségi kísérletek alkalmából tett nyII.atkozatok és beismerések joghatálylyal nem bírnak, a javaslat sem tulajdonithatott joghatályt a hitelezőkkel szemben azon ajánlatoknak, engedményeknek és határozatoknak, melyek az első tárgyalás alkalmával keletkeztek. E tárgyalás ugyanis a hitelezők irányában teljesen meghiúsultnak, tehát nem létezőnek tekintetik ; miért is annak a későbbi tárgyalásra s az ennél folytatott alkudozásokra befolyás már azért sem tulaj donitható, mert ez az egyezségek megkötését a leg* több esetben a priori lehetetlenné tenné. Mint nélkülözhetlen feltétele az egyezség érvényességének, jelenkezik a 233. §-ban