Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII. SZÁM. 321 az a materiális jog szempontjából kérdéses sem lehet; mert abban nyII.atkozik az összes tagok morális akarata, melyet az egyesek ellenmondásának már azért sem lehetne alárendelni, mert ez a legtöbb esetben egoismusból vagy mellékerdekböl veszi eredetét; mert továbbá a többség is kényszernek enged, midőn a létező viszonyokkal számolva követelésének egy részét feláldozza, csakhogy annak többi részét biztosítsa. Igen helyesen emeltetett ki a lajthántúli képviselőházban, hogy ha a kényszer-egyezség a kereskedő közönség, s az ez által képviselt kereskedelem és forgalom érdekében helyesnek, czélszerűnek ismertetik el, — akkor azon ellenvetés, hogy a kisebbség kényszerítése az egyesek jogainak korlátozását vonja maga títán, még az esetben sem jöhetne figyelembe, ha az jogII.ag teljesen indokoltnak mutatkoznék ; mert a mi a természeti joggal nem ellenkezik, az államban más okok és czélok miatt, amúgy is sokféle korlátoknak van alávetve. Midőn a javaslat a fentebbi okokból s az újabb törvényhozásokat követve, a kényszeregyezséget meghonositja, nem hagyhatta figyelmen kiviII. azon veszélyeket, melyekkel a kérdéses intézmény járhat; nem hagyhatta figyelmen kivül, hogy az hiányosan rendezve sokkal több baj forrásává lehet, mint a mennyit elhárítani kivan. A javaslatnak tehát oly garantidkat kellett felállitani, melyek egyrészről a kitűzött czél elérését lehetővé teszik, másrészről — emberi számítás szerint — elejét veszik a visszaéléseknek, a jóhiszemű hitelezők kijátszásának. Az e részbeni garantiák a következő §§. intézkedéseiben vannak ugyan letéve, s külön-külön a maguk helyén lesznek indokolandók ; mindamellett nem látszik feleslegesnek már e helyütt főbb vonalaiban megismertetni azon rendszert, melyet a javaslat a kényszeregyezség szabályozásánál követendőnek talált, s mely lényegII.eg a következő momentumokon alapszik : 1. A javaslat az egyezségi eljárás meginditási időpontjául a felszámolási határnapot tűzi ki olyképen, hogy ennek megtartása előtt, az egyezségi eljárás semmi esetben meg nem inditható. Arra nézve ugyanis, hogy az egyezségi eljárás a siker reményével megindittathassék, mindenek előtt biztos alap szükséges; egyrészről tehát a visszakövetelési és elkülönitési igények rendezése, továbbá a kézi és jelzálog elkülönítése által meg kell állapíttatni a csődtömegnek, hogy a hitelezők a tett ajánlat elfogadhatása iránt magukat tájékozhassák ; másrészről ismerni kell a bukott csődhitelezőit, tehát azokat, kiknek hozzájárulása az egyezség létrejöttéhez szükséges. Mindez azonban a felszámolási határnap előtt nem történhetik ; miért is ennek megtartása előtt a kényszer-egyezséget tárgyazó eljárás meginditását igazoltnak tekinteni nem lehet. Hogy az érintett időpont után a közadós mikor akar a törvény által engedett joggal, élni, az egyedül tőle függ ; ő ismeri körülményeit, tehetségeit, tehát legjobban megítélheti azt, váljon kell-e és lehet-e hitelezői elé egyezségi ajánlattal lépnie ; magától értetvén, hogy ennek minden esetben a végfelosztás megkezdése előtt kell történnie; mert azontúl az egyezségi ajánlat értelemmel többé nem birna. Az adóssal jogII.ag egy személynek tekintendők annak Örökösei is; a dolog természetéből következik tehát, hogy a kényszer-egyezségre nemcsak a közadóst, hanem annak Örököseit is feljogositani kell. 2. A javaslat a kényszer-egyezséget csak azon hitelezőkre terjeszti ki, kik a csődtömeg ellen valamely személyes igényt érvényesítettek, kiket tehát a csődhitelezők elnevezésével szoktunk megjelölni. A javaslat által elfogadott rendszerrel ugyanis teljesen ellenkeznék, ha az bármi tekintetben is alterálná azok jogait, kiket valamely jogczímen külön kielégítés II.let, kikre tehát a csődnyitás joghatályát ki nem terjeszti. Hogy azok, kiket visszakövetelési-, zálog- vagy megtartási jog II.let, a mennyiben követeléseik fedezetlen részét, az általános csődtömeg ellen érvényesitik, a bejelentett követelésre nézve a kényszer-egyezség alá esnek, kétséget már azért sem szenvedhet, mert az emiitett hitelezők a kérdéses esetben egyenesen csődhitelezőknek tekinthetők ; mert továbbá a javaslat ez esetben köztük s a tulajdonképeni csődhitelezők közt különbséget általában nem ismer.