Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

178 GDXIII. SZÁM. javaslat ez utóbbiak jogait csőd esetére is érintetlenül hagyja, igen természetes, hogy azokat igényeiknek a csődtömeg ellen leendő érvényesítésére nem kötelezheti. Az, mi az II.y hitelezőknek kielégitési alapul szolgál, a csődtömeg kiegészítő részét csak annyiban képezheti, a mennyiben az érintett igények kielégitésére nem szükséges. E rendszerből, melyen a javaslat egész constructiója alapszik, önként következik, hogy az a bejelentésre csak azon hitelezőket kötelezheti, kiket személyes igények II.letnek, kik tehát kielégitésüket csakis a csődtömegből követelhetik. Specialis intézkedést tartalmaz továbbá a 89. §. 6. pontja, mely távol attól, hogy az ép most érintett rendszerrel ellenkeznék, csak lehetővé akarja tenni azt, hogy a tömeg a külön kielégités alapjául szolgáló dolgok tekintetében, saját jogait sikerrel ellenőrizhesse. A mi a joghátrányt II.leti, melylyel a hirdetmény a bejelentés elmulasztását fenyegeti, az korántsem áll ugy, mint eddig, a be nem jelentett követelés kizárásában. Ettől, mint helytelen és igazságtalan intézkedéstől, a javaslatnak a 73. §. indokolásában kifejtettek szerint el kellett térnie, s meg kellett elégednie azzal, hogy a késedelmes hitelezőt, ki a csődperbe bármikor beavatkozik, kizárta azon vagyonból, mely időközben esetleg már felosztás alá került; hogy megvonta tőle a jogot, a nélküle történt intézkedések megtámadására. Ez lényegII.eg azon joghátrány, melyre a felhívásban utalásnak kell történni, s mely az eset minőségéhez képest, a késedelmes hitelezőt egyik vagy másik alakban érheti. Miután a javaslat 1. §-a szerint a csödnyitás joghatálya azon nappal veszi kezdetét melyen a csődnyitást rendelő határozat az II.letékes törvényszék által kifüggesztetett, — igen természetes, hogy a javaslatnak a csődnyitási nap biztos megállapításáról kellő módon gondoskodnia kellett. Ezt czélozza a 90. §., mely szerint a bíróság a hozott végzést még az nap kifüggesztetni, s a megtörtént kifüggesztésről szóló bizonyitványt a csödiratok közt megőrizni tartozik. Maga a kifüggesztés e tekintetben nem lett volna elegendő; mert az egyszer levett határozat többé bizonyítékul nem szolgálhatna; ellenben teljesen elegendőnek mutatkozik az, ha a megtörtént kifüggesztésről egy hivatalos bizonyítvány a csődiratokhoz csatoltatik. Ez által egyúttal lehetővé tétetik az érdekelteknek, a csődnyitás napját, a bizonyitványnak hiteles másolata által bármikor igazolhatni. Nem ugyan törvénynél, hanem a gyakorlatnál fogva, eddigelé is szokásban volt nálunk a 92. §-ban érintett intézkedéseket a csődnyitásról értesiteni, s azt az adós ingatlan javaira feljegyeztetni; sőt az utóbbit a bíróságok, nehogy időközben bekeblezések vagy előjegyzések történjenek, táviratII.ag előre jelezni szokták. A mi különösen a levelek, sürgönyök és küldemények visszatartását, II.letőleg ezeknek a tömeggondnok részére leendő kézbesítését II.leti, az a csődnyitásnak természetszerű következményekép jelenkezik ; mert a közadós, mint II.yen, cselekvési és rendelkezési képességét vagyona felett elvesztvén, köteles mindazt, mi a tömegre vonatkozhatik, a gondnoknak átengedni. Hogy a magánjellegű levélek és sürgönyök, melyek a tömeghez semmiféle vonatkozásban nem állanak, a közadósnak kiadandók, a dolog természetéből következik. Egyébiránt, hogy e tekintetben a tömeggondnok jogai mennyire terjednek, az a következő fejezetben van meghatározva; e tekintetben elvII.eg mindössze annyit kellett kimondani, hogy a javaslat 91. §-ának a levelekre, sürgönyökre stb. vonatkozó intézkedései a csődbiróság által bármikor megszüntethetők. A mi a csődnyitás feljegyzését II.leti, e tekintetben a javaslat csak az általa elfogadott rendszernek felel meg, midőn e feljegyzés elmulasztásának magánjogi hatályt nem tulajdonit. A csődnyitás ugyanis ipso iure hat, annak joghatálya magához a tényhez van kötve olyképen, hogy ezzel a joghatály egyidejűleg következik be a nélkül, hogy erre a csődnyitási végzés érvényes meghozatalán kivül bármiféle más tény kívántatnék. A feljegyzés tehát, melyet a javaslat megkíván, nem annyira a csődtömeg, mint inkább harmadik személyek érdekeit czélozza, vagyis ezeket akarja megóvni attól, hogy szükségtelen lépéseket tegyenek, hogy oly bejegyzéseket eszközöljenek ki, melyeket a tömeggondnok mint érvényteleneket kénytelen lenne megtámadni.