Főrendiházi irományok, 1878. VII. kötet • 401-437. sz.

Irományszámok - 1878-413

CDXIII. SZÁM. 179 HARMADIK FEJEZET. Csődbiztos, tömeggondnok és csőd választmány. 93—95. §§. Már az általános indokolásban jeleztetett, mikép csődeljárásunk lassúsága nagy mértékben azon körülménynek volt tulaj donitható, hogy az a biróságnak a csődeljárásra ép úgy, mint a vagyon kezelésére és ennek értékesítésére túlságos és egyáltalán nem indokolható befolyást engedett. E baj felismerése vezethette az id. csődrendtartás szerkesztőit arra, hogy a csődeljárásban az autonómiának bizonyos mértékét megállapították az által, hogy a követelések felszámítását általában a birói teendők sorából kihagyták. Azonban bármII.y elismerésre méltó is a csődrendtartás szerkesztőinek e törekvése, az magában véve sem a teljes és feltétlenül szükséges autonómiát nem biztosíthatta, sem a bajt gyökeresen meg nem szüntethette; pedig az út erre a csődrendtartás szerkesztőinek az 1838-iki franczia csődtörvény által már ki volt jelölve; csak bátorság kellett volna részükről keresztülvinni azt, mit részben megkisértettek. A porosz csődtörvény, mely alig két évre rá lépett életbe, már tovább ment, s a franczia csődtörvény egyes intézményeit nem félig, hanem teljesen ültette át, habár nem mindenben járt el a kellő kritikával. Hasonlag teljes reformot létesitett az osztrák csődtörvény, mely a franczia törvény intézkedéseit több szerencsével birta az adott viszonyokhoz alkalmazni, s attól lényegesen csak annyiban tér el, hogy a tömeggondnok végleges megválasztását a felszámolási határnap eltelte előtt meg nem engedi, hanem kettős választást állapit meg. A javaslat természetesen nem az idézett, hanem az újabb csődtörvényekhez csatlakozik, s azon felfogásból indul ki, hogy nemcsak a liquidatio mint II.yen, hanem a csődeljárás vezetése sem tartozik feltétlenül a biróság teendőihez ; hogy ez utóbbit fel kell menteni mindazon teendőktől, melyek akár administrativ természetüknél fogva, akár mert birói cognitiót nem tételeznek fel, a biróság hatásköréhez nem is tartozhatnak. E rendszer keresztülvitele azonban egy oly orgánum létesitését teszi szükségessé, melyre hivatalos jellegénél fogva teljes megnyugvással ruházhatók át mindazon teendők, melyek akár az eljárás vezetését, akár annak folyama alatt bizonyos intézkedések megtételét czélozzák. II.y orgánumként jelenkezik a csődbiztos, kit e minőségénél fogva az eljárás vezetése, a tömeg kezelésével megbizott személyek működésének ellenőrzése, szóval mindazon teendők II.letnek, melyek habár administrativ természettel birnak, az előtt mégis a biróság hatásköréhez tartoztak. így a csőd biztos vezeti a tárgyalásokat, eszközli a szükséges meghívásokat, intézkedik és határoz mindazon kérdésekben, melyek a törvény által egyenesen a csődbiróság elhatározásának fentartva nincsenek; s mert úgy a tömeggondnokkal és választmánynyal, mint a hitelezőkkel közvetlen érintkezésben áll, teendőit azon gyorsasággal és biztossággal végezheti, melyet a csődeljárás sikere feltételez. Rendelkezései és határozatai, a részére kijelölt hatáskörön belől, rendszerint a véglegesség jellegével birnak ugyan, de inappellabII.isoknak annyiban nem tekinthetők, hogy ellenük a javaslat 81. §-a szerint előterjesztésnek van helye a csődbirósághoz. A javaslat tehát arról is gondoskodik, hogy a csődbiztos hatáskörét át ne léphesse, hogy törvényellenes határozataival vagy intézkedéseivel a feleknek jogsérelmet ne okozhasson. A csödbiztos, a reá ruházott hatáskörnél fogva, arra is van hivatva, hogy azok működését ellenőrizze, kiket a tömeghez tartozó vagyon kezelése II.let; s mert II.yennek első sorban a tömeggondnok tekintendő, a javaslat a csődbiztost különösen szemben a tömeggondnokkal, oly jogkörrel ruházza fel, mely az ellenőrzést teljes mértékben lehetővé teszi. A javaslat eltérőleg mindazon törvényektől, melyek a szóban lévő intézményt elfogadták, a "sődbiztost vagylagosan a Urasági tagokból, vagy a közjegyzők sorából rendeli kineveztetni, mi •