Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
74 CCCLI. SZÁM. élí> katholikusok számához képest, akár pedig az évi szükségletekhez vagy más valamely kulcshoz képest eszközöltetni czéloztatik, az activák és passivák egyenlő részben osztandók fel. Erre a magy. kir. pénzügyi minister 1877. évi ápril hó 24-én 34931. szám alatt kelt átiratában a kir. országos kormánynak (lásd azon 26*/« átiratnak másolatát 26 */• alatt) azt válaszolta, hogy ő a maga követelésétől 1.581,521 fît 42 krtól Horvátországgal szemben el nem állhat, hanem hajlandó, a mennyiben Horvátország elismeri, hogy köteles az említett adósságot megfizetni, reá állani arra, hogy a vallási alap tényleges elkülönítése alkalmával megelégszik egyelőre azon összeggel, mely kamatok czíme alaít lesz a horvát autonómiának fizetendő, s mely az elkülönítési operatum szerint kitesz készpénzben 437,933 frt 70% krt, az emiitett adósság hátralékos összege pedig fedeztessék az utólag kölcsönösen megállapítandó részletekben vagy az átvett tőkének későbbi kamataival vagy pedig azon jövedelemnek egyik részével, mit számára a kiegyezési törvény biztosit. Ennek folytán a kir. országos kormány a m. kir. ministerrel 1877. évi július hó 17-én 2429, sz. a. kelt átiratában közölte (lásd azon 27'/« átiratnak másolatát 27'/. alatt), hogy a magyar követelés semmikép el nem ismerhető; a királyi országos kormány azonban azon vágyból hajtatva, hogy az 1868. évi XXX. törvényczikk 49. §-a; s az 1873. évi XXXIV. czikk 6. §-a végrehajtassák, áldozatokra kész, melyek csakis ezen országok (királyságok) jogával összeegyeztethetők, ha ugyan az ellentétes részről is ugyanazon készségre talál, ennélfogva a m. kir. pénzügyi minísternek előterjesztette (indítványozta), nevezzen ki egy megbizottat, ki a horvát kormány megbízottjával kisértené meg az egyesség megkötését, mely ha ugyan sikerülne, megerősítés (helybenhagyás) végett mindkét kormánynak előterjesztetnék. Á m. kir. pénzügyi minister nem fogadta el a kir. országos kormány által előterjesztett indítványt, miként ezt 1877. évi október hó 3-án 28"/. 43359. sz. a. kelt átiratának 28y. alatt ide rekesztett másolata bizonyítja, hanem továbbra krunum zivuóih katolikah, budi prema godisnjim potrebam ili po kojem drugom kljucu, moraju se aktíva i pasivá po jednakoj mjeri razdieliti. Na to je kr. ug. ministar fmancijah dopisom od 24. travnja 1877. br. 34,931 odgovoriv kr. zemaljskoj vladi (vidi prepis toga dopisa pod 26 V.) da on od svoje traz bine napram Hrvatskoj sa 1.581,521 for. 42 ne. odustati nemoze, vec da je pripravan, ako Hrvatska prizna da je duzna platíti spomenuti dug, prístati na to, da se prigodom faktienoga izlu<3enja vjerozakonske zaklade zadovoljuje predbezno sa svotom, koja ce se imat pod naslovom kamatah izplatiti hrvatskoj samoupravi, te koja iznasa po izluëbenom operatu u gotovom 437,933 fl. 70V 2 kr., a preostala svota reéenoga duga da se pokrije u naknadno medjusobnoga sporazumka ustanovit se imajuóih rokovih budi sa kasnjimi kamati preuzete glavnice, budi pako jednim dielom onoga dohodka, sto ga za nju nagodbeni zako osiegurava. Uslied toga priobóila je kr. zemalj. vlada kr. ug. ministru financijah dopisom od 17. srpnja 1877. br. 2429 (vidi prepis toga dopisa pod 27 '/.) da se ug. trazbina nikako priznati nemoze nu da je kr. zemalj. vlada u teznji svojoj, da bude íz veden §. 49. zakon cl, XXX od god. 1868 i §. 6. cl. XXXIV. od god. 1873 na zrtve sklona, kője se samo spravom ovih kraljevinah spojiti dadu ako naidje i sa protustojece strane na isto takovu pripavnost, te je stoga predlozila kr. ug. ministru financijah, da i menüje pouzdanika, koji bi sa pouzdanikom hrvatske vlade pokusav nagodu, koja bi se ako za rukom podje, obostranij potvrdi vlade predlozila. Kr. ug. ministar financijah nije prihvatio po kr. zemalj. vladi stavljeni predlog, kako to posvjedocava priviti pod 28 7. prepis njegova dopisa od 3. listopada 1877 br. 43,359 vec ostaje nadalje kod svoga zahtieva glede povratka svote od 1.581,521 for. 42 ne. a vr.
