Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-351

CCCLI. SZÁM. 45 tevésében, hogy a pénzügyi hatóság eddig is ez értelemben járt el. Ugyanabba a kategóriába esik a postai teherlevelek bélyegilletékének jövedelme, és ámbár a zágrábi kir. postaigazgatóság közvetlenül Budapestről kapja ezeket a bélyeggel ellátott teherlevél-blanquettákat és a budapesti állampénztárba küldi azok árát, nem vél a küldöttség tévedni azon föltevésében, hogy a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokban eladott bélyegzett teherlevél-blanquettákról pontos számadást vezet a pénzügyigazgatóság és nyilván tartja a Horvátországra eső százalékot. Ugyanez áll a biztositó társulatok ügynökségeinél bevett bélyegilletékekről. Szolgáljanak e példák arra, hogy a figyelmet hasonló természetű bevételekre fölhijják,. melyekre nézve a megpendített eljárás ajánlatos. Másrészről nem mulaszthatja el ez a küldöttség egy olyan más jövedelemre utalni, melyet, ellentétben természetével és czéljával, százalékos osztás alá vett a pénzügyi hatóság. Az egykori szentgyörgyi és körösi ezredek, mosta belő vári megye katholikus lakossága 1771. évig természetben adott járulékokkal tartotta fenn a papságot. Ugyanez évi deczember hó 10-én kelt legfelsőbb elhatározás következtében a természetben adott járulékokot (lukno) pénzbeli járulékká változtatták át, a melyeket az 1873* évi július hó 31-iki rendelet minden hold szántóföld és rét után 7 krban, szőlő után pedig 14 krban állapított meg. E pénzbeli járulékokat a „cassa parochorum" szedte be, a melybe a püspök és praelatusok járulékai is befolytak. A cassa parochorum 1786. évben történt megszüntetésének és annak oka, hogy ezen adók beszedését az állami közegekre bizták, világos. E szerint az állami közegek szedik be a plébánosi illetékeket épen ugy, mint más egyéb illetékeket is, igy a közmunkaváltságot, a görög keleti papság járulékait stb. uprava do sada sbilja tako i postupala. Iste je vrsti prihod, dolazeci od biljegovka na postarska tovarne listove, ter premda od koju godinu dana postarsko ravnateljstvo u Zagrebu dobivá iz Budimpeste tovarne tiskanice, jur providjene biljegovkami, utrzak pako od razprodaje posilja izravno u drzavnu blagajnu u Budimpesti mjesto u Zagrebu; ipák ovaj odbor nada se tvrdo, da se u biljegovkah, prodanih u kraljevinah Dalmacije, Hrvatskoj i Slavoniji kod financijalne uprave vodi toőan racun i postotak za autonomne potrebStine u evidenciji drzi. Sto je reűeno za gornje biljegovke, isto valja i za one, kője pobiraju agenture raznih osjegura-vajuóih druztva. Ovi ce primjeri biti dostatni, da svrnu pozornost na druge prihode ove ruke i razsvietle nedvojbeno temeljno naőelo, po kojem financijalna uprava svoje korake i odredbe ima udesiti. Ai usilovan je ovaj odbor s-druge strane izrieno naveoti jos jedan prihod u kraljevinah Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji, koji po svojoj naravi i namjeri, kako je ovaj odbor tvrdo uvjeren, ni ti je mogao do sada niti moze unapried podpadati pod percentualnu nazdiobu na autonomne i zajedniCke potrebstine, a ipák je financijalna uprava od njega sve do sado od uzimala 55% na pokrióe zajedniőkih posala. Sve do godine 1771. urdrzavao je katoliöki puk nekoc gjurgjevaúke i krizevaöke pukovnije, a sada belovarske zupanije, svoga sveienika podavanjem u naravi. Te iste godine 10 prosinca izadje previsa odredba, kojom se je lukno pretvorilo u zupniűki bir, dekretom od 31 srpnja godine 1813. konacno ustanovljen na 7 novőióa od rali oranice i livade i 14 novCica od rali vinograda. Ovaj zupniőki bir probirala je tako zvana Cassa parochorum, u koju su tekli jos i prinosi biskupâ i prelatâ. Nije tezko domisliti se razlogom, zasto je godine 1786. Cassa parochorum prestala, a mjesto toga odredjeno, da drazvni organi uz zemljarinu pobiru i rukovode ujedno i zupnicki bir, na onaj isti nácin, kako porezni organi danas pobiraju i druge prireze, na primjer prirez za robotnu odkupninu, prirez za placu sveóenstva grúkoiztocne vjere.