Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.
Irományszámok - 1878-351
46 CCCLI. SZÁM. Ezen lelkészi illetékek tehát nem birtak az állam általános szükségleteire szolgáló teljesítmények, hanem csupán Belovár megye katholikus lakosságára kivetett pótlék természetével, azon egyedüli és határozott czéllal, hogy a megye katholikus papságának fentartására szolgáljanak. így tehát világos, hogy a kérdésben forgó pénzbeli teljesítmény, melynek behajtása tisztán csak opportunitásból és egyszerüsitésből bízatott az állami közegekre, különös s az autonom közigazgatás körébe esb' czéljánál fogva egészben ezen országok országos kormányának átszolgáltatandó. Belovár megye katholikus papságának fentartása tényleg az országos kincstár kötelezettsége, mely czélra a körülbei öl évi 19,000 frtra rugó emiitett jövedelmek nem elegendők. Támaszkodva ezen érvekre, a horvát országos kormány szemben a magyar pénzügyi igazgatással az általunk említett álláspontot foglalta el, bár ugyan siker nélkül, mert 1871. év óta az az a belovári határőrvidék polgárosítása óta az emiitett teljesítmények állami adónak tekintettek és úgy kezeltettek, z^en regnicolaris küldöttség biztosan reményli, hogy a tisztelt magyar regnicolaris küldöttség e kérdésben álláspontjához járuland. Az előbb emiitett fejtegetés alapján a horvát regnicolaris küldöttség elvárhatni hiszi, hogy a magyar küldöttségnek nem lesz ellenvetése azon javaslat ellen, hogy Horvátország autonom költségvetésébe utólag illesztessenek be azon Összegek, melyek abból akár Horvátország közjövedelmei természetének téves felfogása következtében, akár pedig elnézésből az utóbbi években netán kihagy.ittak volna. Ezen regnicolaris küldöttség kezdettől fogva szilárdul el volt tökélve, hogy a pénzügyi viszony megújítására irányzott javaslatában a fennlévő törvénytől el nem térend, egyúttal pedig határozottan elháritandja magától ama súlyos felelősséget, mely őt érné, ha a Dalmát-, Horvát- és Szlavónországok részére törvényszerüleg biztosított előnyeknek csak egyikét is feláldozná, — vagyhaa pénzügyi viszony olyan alakulásába adná beleegyezését, mely az eddigi helyzettel szemben Zupnicki dakle bír nije obóenita daca, namjenjena kojim te voljc drzavnim potrebstinam, negoje posebni prirez, nametnut samo katoliókomu puku belovarske zupanije u tu jedinu i naroőitu svrhu, da se od njega namakne piaca katoliókomu svecenstvu one zupanije Potom je kano sunce jasno, da zupnicke bir u belovarskoj zupaniji, koji se je samo radi veée jednostavnosti i shodnosti pobirao i pobira od drzavnik organa uz drzavne poreze, ima se savkoliki, posta je ustanovljen i namienjen posebnoj svojoj svrhi u podruúju nutarnje samouprave, izruóivati zamaljskoi vladi ovih kraljevina, kojoj je pravo i duznost skrbiti za obskrbu katoliőkoga sveóenstva ú beloyarskoj zupaniji, i koja zamasni manjak u óvom obziru popunjuje iz automnoga budgeta, posto zupnicki bir godisnjim svojim iznosom od 19,000 forinta popriliki nedosíze pokriti sve potrebstine belovarskoga sveóenstva. Jamoőno je ovaj odbor srtniji na prama postovanomu odboru ugarskomu, fnego je bila autonomna vlada hrvatska na prama upravi financijalnoj, koja na dopise i slióna razlaganja hrvatske vlade nemogaSe pripoznati njezina stanovista i zathjeva, te je od godine 1871. kada jo belovarski dio krajine stupio pod upravu civilnu, zupnicki bir kano drZavni porez smatrala i rukovodila. Prema svemu navedenomu i obrazlozenomu nada se pouzdano oraj odbor od postovanoga kraljevinskoga odbora ugarskoga, da ce dosljedním i opravdanim priznati predlog, neka se autonomnomu budgetu uaknadno izruőe one svote, kője su mu proâlih godina, bilo pomucenim shvaóanjem naravi javnih prihodah Hrvatske, bilo od zaboravi mozda uztegnute bile. Jer kano stoje ovaj odbor odmah tvrdo i nepomiűno odluőio, da za obnovu financijalnih odnoSajah néce nista nova predlagati i sto nebi bilo u skladu s-postojecimi jur nagodbenimi ustanovami, taku mu je absolutno nemoguóe űzeti na se odgovornost, da kraljevinam Dalmaciji, Hrvatskoj i Slavoniji i jedna kőrist uzkraóena bude, koju im zajamcuje postojeci zakon, ili da im se íinancijalni odnosaji na gore okrenu unapried, nego su do sada bili, pa datim nastanu uvjeti, bez kojih se nu tant ja samouprava i s-njom politiéka individual üost kraljevina Dalmacije, Hrvatske i Sla-