Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-351

CCCLI. SZÁM. 17 2. az eddig fennálló pénzügyi egyezmény azon határozmányát, miszerint mindenekelőtt Horvát- és Szlavonország egyenes és közvetett adóinak és egyéb jövedelmeinek 45 százalékából, a nevezett országok belső közigazgatási szükséglete fedeztessék, ugyanezen jövedelmeknek 55 százaléka pedig, a közös kiadások fedezése végett, a közös államkincstárba szállittassék, a horvát-szlavón regnicoláris küldöttség ezentúl is fenntartandónak véli, azonban tágasbbitani kívánja azon jövedelmek keretét, a melyek a fönnebbi arány szerint, az autonom és a közös kiadások fedezése végett, százalékos megosztás alá esnek; 3. azt kivánják, bogy ugy a multat, mint a jövőt illetőleg, a dohány, só, bélyeg és lottó után bejött közvetett adók, melyek a polgárosított, de Horvát-Szlavonországokkal közigazgatásilag még nem egyesitett határőrvidékből a magyar államkincstárba folytak és még ezentúl folyni fognak, szintén ama százalékos megosztás alá eső jövedelmek sorába vétessenek fel ; 4. ugyanezen megosztandó jövedelmek sorába kívánja felvétetni azon bélyegilletékeket, melyek a biztosítási, vasúti, gőzhajózási stb. vállalatok ügynökségeitől szedetnek; továbbá 5. azon szállítási illetékeket, melyek a vasúti és gőzhajózási közegek részéről, ugy a személy-, mint a podgyász- és teherszállítások után szedetnek, nemkülönben a postateherlevelek bélyegilletékéből eredő jövedelmet is. Ellenben 6. ezen megosztandó jövedelmek sorából ki akarja vétetni a Belovár megye katholikus lakosai által fizetett lelkészi illetéket. Azonkívül a horvát-szlavón regnicoláris deputatió izenete még egész sorát tartalmazta az olyan követeléseknek, a melyeknek a magyar országos bizottság még tárgyalásába sem bocsátkozhatott, miután azon tárgyak, melyekre ezen követelések vonatkoztak, ezen országos bizottság kiküldetésének keretén kivül esnek. Az ezen izenetben kifejezett kivánatokkal szemben, a magyar országos bizottság azon álláspontot foglalta el, hogy egyfelől változatlanul fenn kell tartani azon alipelveket, a melyeken a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közti pénzügyi viszony eddigelé nyugodott, másfelől pedig Magyarország jövőre sem vállalhat semminemű oly megterheltetést, a mely az ezen elvek által megjelölt kereten kivül esik. Ennélfogva a magyar országos bizottság határozottan visszautasitandónak vélte azon kivánatot, mely az 1868 : XXX. I örvényczikk 11. §-ában foglalt elvnek elejtésére vonatkozott. El nem engedhetőnek tartotta, hogy miként az emiitett §-ban, ugy a megújítandó pénzügyi egyezményben is Horvát-Szlavón- és Dalmátországok kötelesek elismerni, miszerint adóképességük arányában ők is tartoznak hozzájárulni azon költségekhez, melyeket egyfelől a magyar korona országai és ő Felsége többi országai közt, másfelől pedig a magyar korona országai közt közöseknek elismert ügyek igényelnek. Azon ellenvetéssel szemben, miszerint ezen elv elismerésének gyakorlati értéke nincs, miután Horvát-Szlavón- és Dalmátországok nemcsak hogy nem képesek ilv mérvben hozzájárulni a közös költségekhez, hanem a magyar országgyűlés maga is a fent idézett 1868: XXX. törvényczikk 13. § ában, ezen hozzájárulási aránynak szigorú érvényesítésétől elállott: ezen ellenvetéssel szemben a magyar országos bizottság súlyt fektetett arra, hogy egyfelől ismertessék el újból világosan és határozottan Horvát-Szlavon-Dalmátországok részéről azon különben magától érthető kötelezettség, hogy miként maga Magyarország, ugy ezen országok is, adóképességük arányában kötelesek hozzájárulni a közös költségekhez, ennek kapcsában pedig ismertessék el másfelől az is, hogy Magyarország önkényt és szabad elhatározásából kölcsönös egyezkedés utján törvény által megállapítandó bizonyos időre mond le azon jogról, hogy az emiitett elviek U íj

es terjedelemben való érvényesítését kívánhassa. Hosszabb tárgyalások után Horvát-Szlavon-Dalmátországok küldöttsége is meggyőződvén a magyar országos bizottság ez álláspontjának helyességéről, azt a maga részéről is FŐRENDI IROMÁNYOK. VI. 1878/81. 3