Főrendiházi irományok, 1878. VI. kötet • 345-400. sz.

Irományszámok - 1878-351

18 CCCLI. SZÁM. elfogadta. Ezen elv értelmében kiszámíttatván már most az új hozzájárulási arány (az erre vonatkozó részleteket a mellékletek közt található L, II., IIL és IV. kimutatás tartalmazza) azon eredményre jutott a két bizottság, hogy a közös költségekhez az új pénzügyi egyezmény tartamának ideje alatt Magyarország 94.4,299.011 Horvát-Szlavonországok pedig . • • 5.5,700.989 százalékkal járulni kötelesek. Elfogadtatván ezen alapelv és ennek nyomán megállapittatván az imént emiitett kulcs, a magyar országos bizottság ugyanazon okokból, melyek az 1868 : XXX. t. ez. 13. §-ában felhozatnak, fentartandónak vélte azon engedményt is, melyet Magyarország a nevezett §-ban tett, hogy t. i. Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt bizonyos összeg ez országok beligazgatási költségeire vonassék le, és csak a beligazgatási szükséglet fedezése után megmaradó összeg fordittassék a közösügyek által igényelt költségekre, még pedig úgy, hogy az eddigi arány fentartatván, a nevezett országok jövedelmeiből mindenekelőtt 45% vonassék le a beligazgatási szükséglet fedezésére és csak a fenmaradó 55% szolgáljon —• annyira a mennyire — a közös költségek fedezésére. A magyar országos bizottság figyelmét nem kerülhette el, hogy ezen megosztási aránynak elfogadásával Magyarország tetemes áldozatot hoz, — hogy miként az a mellékletek közt található VI. kimutatásból kiderül, HorvátSzlavonországok jövedelmeiknek 45%-át fordíthatják beligazgatási szükségletük fedezésére, mig Magyarország az 1877. évi zárszámadási eredmények alapján, a maga jövedelmeiből csak 17, az 1878. évi költségvetés szerint pedig csak 16Va%-ot fordíthatott saját beligazgatási költségeinek fedezésére, — hogy e szerint Horvát-Szlavonországok, mig egyfelől távolról sem járulnak annyival a közös költségekhez, annyival a mennyivel azokhoz a törvény által felállított elv értelmében járulni kötelesek volnának, addig ők beligazgatási szükségleteikre aránylag hasonlithatlanul többet fordíthatnak jövedelmeikből, mint a mennyit Magyarország ugyanezen czélra fordíthat. Azon kérdés megfontolása elől sem térhetett ki a magyar országos bizottság, vájjon mulhatlanul szükséges volt-e a Horvát-Szlavonországok beligazgatási költségeiknek olyatén szaporitása, a milyent ottan majdnem évről évre tapasztalhatni, úgy, hogy az e czélra fordított összeg, mely (a mellékletek közt található V. kimutatás szerint) 1870-ben még csak 2.528,000 frtot tett, 1878-ban már 3.312,000 frtra emelkedett. Mindazáltal a magyar országos bizottság méltányolván a másik fél állását és nem akarván a pénzügyi egyezmény létrejöttét megnehezíteni, a horvát-szlavonországi közjövedelmek megosztására nézve az eddigi arányt fentartandónak vélte. A megosztási arányra nézve ily értelemben történvén a megállapodás, természetszerűen szóba jött a horvát küldöttség azon kivánata, miszerint az ezen arány szerint megosztandó közjövedelmek sorába az eddigieken kivül felvétessenek még azon bélyegilletékek is, melyek a különféle vállalatok horvát-szlavonországi ügynökségei által fizettetnek, továbbá azon szállítási illetékek, melyek a vasúti és gőzhajózási közegek részéről, úgy a személy, miként a podgyász- és teherszállítások után szedetnek : végre a postai teherlevelek bélyegilletékéböl eredő jövedelmek. A magyar országos bizottság nem vehette tagadásba, hogy az imént emiitett tételek csakugyan Horvát-Szlavonország jövedelmei közé tartoznak, s a régi pénzügyi egyezménybe csak azért nem vétettek fel, mert e jövedelmi nemek akkor még nem léteztek. A horvát követelés ellen mindazáltal komoly kifogást lehetett tenni czelszerüségi szempontból, miután a magyar állami pénztárba folyó ezen jövedelmeknek ama része, mely Horvát-Szlavonország javára esnék, vagy épen nem, vagy csak nagyon hiányosan s igen bonyolódott számitások utján volna megállapítható. A magyar országos bizottság ennélfogva hajlandónak nyilatkozott a magyar országgyűlésnek azt ajánlani, hogy az emiitett jövedelmek ne vétessenek ugyan fel azon jőve-