Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-263
GCLXIII. SZÁM. 67 MII.y értelmezés tulajdoníttatott pedig a törvény e kifejezésének: >in gymnasiorum usu nunquam turbabuntur« erről tanúskodik a tudvalévő tényleges állapotokon kivül az 1790/i-iki LXIV-ik törvényczikk által kirendelt »rendszeres bizottság «-nak munkálata, mely hetedik »deputatio regnicolaris litteraria« e czímű dolgozatában »Systhema scholarum publicarum magni principalis TranssII.vaniae« határozottan kijelentette: »propria cuivis religioni receptae addictorum constitutio, legibus patriis usuique innixa poscit, ut earum scholae sine influxu aliorwm dirigantur. « Ezen jogi állás alapján az erdélyi ágostai hitű evangélikus országos egyház középiskoláinak ügyeiben a legteljesebb autonómiát birta és birja. Ezek, mint olyanok, a nyII.vánossági jogot élvezik, szervezetük felett az egyház törvényes közegei határoznak, ez határozza meg a középiskolákban alkalmazandó tanitók tanulmányi rendét és tudományos bizottságai előtt letett vizsga nyomán az alkalmazandó tanitók tudományos és paedagogiai képessége felett saját hatáskörében dönt. Ezen jogi állás kétségtelenül a legmagasabb koronázási eskü (1867-diki II. t. czikk) sanctiója alatt áll és az 1868-dik évi egyesitési törvényczikk 14. §-ban újonnani biztosítékot nyert. III. Ezen jogállással szemben, mely az erdélyi ágostai hitű evangélikus országos egyháznak középiskolái autonom rendezését, igazgatását felügyelését minden, szII.árdabbaknak nem képzelhető alkotmányos biztositékokkal környezi, mII.y súlyosan kell éreznie azt, ha egy törvényjavaslat ama jogi állást megváltoztatni akarja, midőn törvényeket, a melyek azon egyházra nézve nem érvényesek, arra alkalmazza és egy II.y változtatásnak kiindulási pontját épen azokból veszi, ez bővebb taglalást nem igényel egy jogi államban, a melyben az alkotmánynak szentségére a legfőbb súly fektettetik. De nem lehet elég nyomatékkal kiemelni azt, hogy az 1791-diki pozsonyi XXVI törvényczikk, mely a szőnyegen levő törvényjavaslatban a protestánsok középiskolái iránt javasolt uj határozmányok kiindulási pontját képezi, törvény erejével bir ugyan az ágostai és helvét hitű evangélikus egyházra nézve Magyarországban, azonban a dolog természete és az 1868-dik évi XLIII-dik törvényczikk 12-dik §-a vII.ágos határozott rendelkezése szerint Erdély és ennek protestáns egyhazaira nézve érvênynyel nem bir. Ezekre nézve érvényes a Leopoldi Diploma I-ső czikke mellett az 1790/1-ki kolozsvári országgyűlésnek LIV-ik és LV-dik czikke, és hogy az emiitett törvényjavaslatnak indokolása az elsőt: »salvo circa II.las (fundationes) superinspectionis jure, Majestati regiae compétente« igen is említi, ellenben az utóbbiról: »in collegiorum et gymnasiorum usu nunquam turbabuntur« meg sem emlékezik, mint ha nem állana fenn, és azt merőben figyelmen kivül hagyja, ez valóban a kedélyek megynyugtatására : »ad concII.iandam perpetuam fraterni amoris et fiduciae harmóniám, stabiüendamque per hoc publicam patriae tranquII.itatem« kevéssé alkalmas. Ezeket megfontolva, az erdélyi ágostai hitű evangélikus országos egyház, midőn 1874-ben ismét a középiskolai törvény állott a m. képviselőház napi rendén, vallás- és közoktatásügyi minister ur ő nagyméltóságának már 1874. május 13-án nehéz aggodalmait terjesztette elő egy oly eljárás irányában, mely a hazai jog változhatatlan elvei szerint semmiséget foglalna magában, melynek tényleges keresztülvitele azonban az igazságáért kérelmező és ahoz ragaszkodó egyházra a jogfentartás komoly kötelességét róná, kötelességet, melynek teljesítése azon egyházra annyival hatalmasabban háramlik, mentül nehezebben kell nélkülöznie azt, hogy ő és a rég bevett protestáns testvér-egyházak az egyházak egyenjogúsága iránti minden törvények daczára Magyarország törvényhozó testületében mint olyanok épen nem jelennek meg, mig a sokkal később mint ők államjogII.ag elismert görög egyházak II.y képviseletet a főrendi házban nyertek. 9* 1
