Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-263
68 CCLXIIÍ. SZÁM. Az erdélyi ágostai hitű evangélikus országos egyház autonómiájának az érvényben álló erdélyi vallástörvényekkel ellentétben egyoldalulag bekövetkező megszorítása erre nézve annál sérelmesebb lenne, mivel azon ok, mely az indokolásban részben némely felekezeti középtanodák hiányos állapotából felhozatik, a miénkre, bizonyosan az indokolás nézete szerint is, nem vonatkozhatik. Nem lehet II.lő Önügyben erről tovább szólni, hivatkozunk azokra, a miket Br. Eötvös József vallás- és közoktatásügyi minister ur ő nagyméltósága 1869. szeptember 30-án Nagyszeben polgármestere, tanácsa és városi képviselete előtt középiskoláink állapota felől mondott, és csak ismételhetjük azokat, a miket ugyan ő hozzá 1868. november 16-áról az erdélyi vallástörvények épségben tartása iránt intézett felterjesztésünkben irtunk: »annak fürkészését, minő gyümölcsöket érlelt meg az erdélyi ágostai hitű evangélikus egyháznak a népoktatás és közerkölcsiség terén eddigi tevékenysége, bizalomteljesen és megnyugvással Nagyméltóságod és a míveltség és a jog minden előítélet nélküli barátai igazságos megfontolására bizzuk. Az államnak itt bizonyosan nem lesz oka az ő sajátságos élet- és hatalomkörének megzavarása vagy culturmissiójának károsítása felett panaszkodni ; és azon anyagi áldozatok, melyeket az itt elérettekért hozott, nem fogják bizonyára annak értékét meghaladni, a mi abból nékie is és a szabadelvű fejlődésnek javára válik.« Különben már a középiskoláink által évenkint közzétett értesitvények, valamint a főméit, ministerium részéről az egész középiskolaügy állapotáról a m. képviselőház elibe terjesztett jelentés azt tanitják, hogy az erdélyi ágostai hitű evangel, országos egyház gymnasiumai és reáltanodái szervezetük szerint a valamennyi culturállamok által II.y intézetek iránt formált követelmények niveauján alul nem állanak : a tanítók száma mindenütt megfelelő ; nincs tanitó alkalmazva, ki három évi egyetemi tanulmányokat nem tett és az előszabott vizsgát ki nem állotta volna, a mely már a jelen század elején behozva, az 1862-dik év óta remek tanári vizsgák mintájára újból szervezve lett, a minthogy egyátalán a hazai iskolaügy története bizonyságot tesz arról, hogy egyházunk szabad önkormányzati hatáskörében minden időben komolyan oda törekedett, hogy középiskoláit oly magaslatra vezesse és minden tudományos és paedagogíai haladásban oly móddal részeltesse, hogy az államnak sem volt soha alapos oka a panaszra. Tekintettel az előre bocsátottakban előadottakra jórészt, nem látszik szükségesnek a törvényjavaslat részleteibe bocsátkozni és kimutatni azt, hogy a koronának a pozsonyi 1791beli XXVl-dik törvényczikkbe foglalt főfelügyeleti jogát, mely természeténél fogva mégis főleg negativ jellegű, miként alakítja át jelentékeny esetekben az iskolának positiv vezetése, kormányzása, szervezése és igazgatása jogává, oly rendelkezésekkel, melyek magának a törvényjavaslatnak álláspontjából a legnyomósabb aggályokat fognak kelteni. Ezeknek azonban e helyütt tovább kifejezést adni annál kevésbé lesz ajánlatos, mivel a mint föntebb kimutattatott, ama törvényczikk Erdélynek protestáns egyházaira nem vonatkozik. Ezeknek sajátnemű autonom jogállása, mely nékiek középiskoláik berendezése és igazgatása körül a szabad Önelhatározásnak jóval nagyobb mértékét biztosítja, az erdélyi vallástörvényeket alapul, melyek nem kevesebb joghatdlylyal birván, mint a pozsonyi 1791-beli XXVIdik törvényczikk, az Erdélynek Magyarországgali egyesítéséről szóló alaptörvényben (1868-dik évi XLIII-dik törvényczikk) új biztosítást nyertek. A jogi államnak és természetszerű továbbfejlődésnek érdekében bizonyosan nem állhat az, hogy ezen positiv jog, melynek oltalma alatt Erdélynek protestáns középiskolája birta magát egyedül fentartani és továbbfejleszteni, egy tannak, egy elméletnek, legyen az az állam mindenhatósága, vagy rögtöni szüksége az egyformaságnak oly életkörökben, a melyek az adott viszonyok és benső lényegök szerint történelmII.eg különbözőleg alakultak, feláldoztassék. 1
