Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.
Irományszámok - 1878-263
66 CGXLIII. SZÁM. Ezen törvény szerint kétséget nem szenvedhet egyfelől az, hogy az 1791-dik évi kiterjedésbeni Magyarországnak protestáns egyházai hivatva vannak arra, hogy egy a törvényhozás által a maga rendén alkotott középiskolai tanrendszert (coordinatio literatiae institutionis) a maguk iskolái számára is elfogadjanak, mi a törvény előbbi helyei kapcsában csak annyit jelenthet, hogy ama tanrendszert a részükre biztositott >rationem, normám et ordinetn docendU szabadságánál fogva megállapíthatják és saját iskoláikban, az állam erkölcsi feladatainak, valamint saját kultur- és létfeltételeiknek megfelelőleg közvetíthetik és foganatosíthatják, — másfelől az, hogy a koronát a protestáns középiskolaügyre való főfelügyelet joga megII.leti, a mely a törvényes államhatóságok által gyakorlandó, és végül, hogy egy törvényjavaslat, a mely a jelzett két ügynek a magyarországi protestáns egyházak irányábani szabályozását tűzi ki feladatául és e czélból az 1790/1-iki XXVI-dik törvényczikk álláspontjára helyezkedik, alaki jogosultsággal bir. II. Erdélynek történelme és törvényei tanúsága szerint ezen ország egykori úgynevezett bevett egyházainak, tehát az erdélyi ágostai hitű evangélikus egyháznak is jogi állása középiskolai tekintetében más, a magyarországitól tökéletesen különböző. Véres háború után a reformatio századában érvényre jutott azon elv, mely szerint az iskola a vallásnak annexuma, az akkor Magyarországtól különválasztott önálló Erdély fejedelemségének egyház államjogában is teljes, korlátlan érvényre jutott, — a protestantismusnak életfeltétele ugyan is épen itt rejlett, és kétségen kivül mindenkorra messze kiható fontossággal bir. Az egyházak és azoknak »praecipua membra« alapították, fenntartották és vezették az iskolákat; az erdélyi törvények egész gyűjteményében a 16-ik és 17-ik századból egy sem létezik, a mely az állam kormányzatának vagy törvényhozásának azok irányában bárminő befolyást engedne. Az egyes egyházaknak iskoláik irányábani legteljesebb autonómiát engedő ezen egyházállamjoggal lépett Erdély a 17-ik század végén mint a magyar koronának egyik ága, az osztrák házbóli Örökös fejedelmek alá, a mely ház egyszersmind azon koronát bírta; és jellemző, hogy az ezt eszközlő nagyjelentőségű államszerződésnek az 1691-diki deczember 4-kérőli Leop-oldi Diplomának I-ső czikke épen ama jogot tartja épségben: >in causa receptarum ibidem religionem, templorum, scholarum . . . nihII. alterabitur, contradictionibus quibuscunque sive sacri, sive profani ordinis nihII. unquam in contrarium valentibus. < MII.y változhatatlanul szII.árdan gyökerezett ezen az 1711-iki Szathmári béke III-ik pontja által újonnan biztositott egyházi államjog Erdély szükségleteiben, és mII.y okadatolt volt történeti fejlődésében, ezt mutatják épen egy századdal később az 1790/1-diki kolozsvári országgyűlés törvényczikkei, a mely, egyidejűleg Magyarország rendéivel Pozsonyban, az LV-ik törvényczikkben ezt határozta: »ad concII.iandam perpetuam fraterni amoris et fiduciae harmonium, stabII.iendamque per hoc publicam patriae tranquII.itatem, benigne annuente Sua Majestate, communi voto statútum est, ut . . . liberum sit singularum quatour religionum ecclesiis, earumque patronis ubicunque . . . sacras aedes, turres, atque scholas absque ullo impedimento extrui facere, prout vigore praesentis articuli singularum religionum status assecurantur, quod in moderno, per singulas quatour religiones actu possessorum, ac in futurum etiam quovis tempore libère exstruendorum templorum . . . collegiorum et gymnasiorum usu nunquam turbabuntur.« A korona főfelügyeleti jogára nézve ugyanazon 1790/1-iki kolozsvári országgyűlés LIV-ik czikke ezt állapítja meg: >Sacratissima sua Majestas singulas religiones securas benigne reddit: quod piae fundationes ad mentem ac intentionem fundatorum administrabuntur et cum fundationibus aliarum religionum non commiscebuntur, salvo circa II.las superinspeçtionis jure, Majestati regiae compétente.«.
