Főrendiházi irományok, 1878. V. kötet • 248-344. sz.

Irományszámok - 1878-256

CCLVL SZÁM. 45 tosnak ezen kölcsön tárgyában tett előterjesztésében nyújtott hivatalos adatokban találja igazolását. A törvényjavaslat % és 3. §§. a létesítendő állami kölcsön módozatait és feltételeit tárgyazzák, melyek szerint 40 mII.lió valóságos értékű kölcsönösszeg fejében 44 mII.lió ftnyi névértékű nyereménykölcsön-kötvények bocsáttatnak ki, melyek évi 4%-ot kamatoznak és nyereményekben részesülnek. A kölcsön kibocsátásának ezen módozata ugy a kölcsön vevők, mint a kötvényvásárló közönségre nézve előnyösnek mondható, a mennyiben az első tekintetben a pénzpiacz jelenlegi viszonyai között a kötvények elég kedvező kibocsátási ára éretik el, és a mellett a kötvénybirtokos hitelezőknek megfelelő kamat mellett nagyobb nyereményekre nyujtatik kII.átás, mely körülménynél fogva a kisebb kamatláb ellensúlyoztatik azon lehetőség által, mely a tőkeelhelyezésnek a nyeremény bekövetkezése által várandó sikerében fekszik. A kölcsönnek ezen módozata azért választatott, mert a tőkekinálat a nyeremény ékre nyújtandó kölcsönökre nagyobb előszeretettel viseltetik és egyébiránt a kölcsön felvétel terhei ez által nem súlyosodnak, a mennyiben a nyereményekre való tekintettel a kamatláb megfelelően 4%-ra mérsékeltetik. Ezen módozat indokolva van egyébként a törvényjavaslat 3. §-ában foglalt rendelkezés által, mely szerint a kölcsön 40 mII.lió frtnyi valóságos összeg után kamat és törleszteni járulék fejében együtt véve csak 6 százalék, vagyis évi 2.400,000 frt fizettetik. A törlesztési időszak, mely 50 évre állapittatik meg , a kölcsön törlesztésének terhét lehetőleg könnyiti. E tekintetben megjegyzem, hogy a tiszavölgyi vizszabályozó és ármentesitŐ társulatok valamint a szegedi kárvallott magánkölcsönvevők részére a törvényjavaslat 18. és 31. §-ainak intézkedéséhez képest fentartatik a jog, hogy az általok felvett kölcsönök után hátralevő évjáradékokat egyszerre is lefizethessék. A törvényjavaslat 4. §-ában foglalt intézkedések, melyek a kölcsönkötvények értékesítésére vonatkoznak, a kölcsön czéljaira nézve felmerülő pénz szükséglet mérvéhez és időpontjához vannak alkalmazva. A törvényjavaslat 5. §-a szerint a kölcsönből az állampénztárba befolyt pénzek a pénzügyminister által alapszerüen kezelendők. Ezen intézkedéshez képest tehát a kölcsönpénzek összesitett alapot fognak képezni, mely kizárólag a törvényjavaslatban foglalt czélokra fordítandó s ezen rendeltetésének megfelelőleg kezelendő. Minthogy a törvényjavaslat tárgyát képező állami kölcsön egyrészt a tiszavölgyi vizszabályozó és ármentesitŐ társulatok, másrészt pedig Szeged város, II.letőleg a város kárvallott lakosai részére felvétetik, önként előáll a 6. §. rendelkezése, melynél fogva az ezeknek engedélyezett kölcsönök évi járadékának pontos befizetéseért első sorban a mondott társulatok és Szeged város kezeskednek. Az engedélyezett kölcsönök utáni évi járulékok befizetésének módozatai iránt a törvényjavaslat 7. §-ában foglalt határozatok úgy az államkincstár érdekében parancsolt, mint az évi járulékok beszedésének biztossága és egyszerűsítése tekintetéből indokolt intézkedés, mely hasonló esetekben hozott törvényes rendelkezésekben is mindenkor követtetett. Az államkincstárnak, mely a szóban levő kölcsön létrejötténél jótállást vállal, érdekében áll, hogy az engedélyezendő kölcsönök utáni évjáradékok biztosan és pontosan befolyjanak; e végből czélszerünek, sőt szükségesnek tartottam a törvényjavaslatba oly intézkedést felvenni, mely a kölcsönök utáui évjáradékok netáni hátralékaira való tekintettel, az államkincstár igénybe vételét lehetőleg megelőzze, mi az által eszközölhető, hogy a törvényjavaslat 8-ik §-ábau említet* ,\