Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.

Irományszámok - 1878-182

CLXXXII. SZÁM. 127 Azon általánosan érzett bajok és hátrányok közepette, mik az eddig követett rendszertelen vasúti politika következményeiül gazdaságunk minden terén lépten-nyomon jelentkeznek, nem tartjuk szükségesnek az értekezlet e kivánalmát bővebben indokolni, hiszen fentebb csak néhány példával eléggé kimutattuk a mostani állapot tarthatatlanságát. Szállítási díjaink^ ép oly hátrányosak az állami vonalakon, mint a mII.y roszakarattal és egyenesen a magyar termelő károsítására czélzó irányzattal vannak megállapítva az ország testén keresztül épített idegen — bátran mondhatjuk ellenséges — vonalokon. Lehetetlennek tartjuk, hogy e téren mindaddig a mi érdekeinknek megfelelő irány inauguráltassék, mig a magyar állam ezen vonalakra, vagy legalább is ezek egyikére meg nem szerzi a döntő befolyást. — Nem zárhatjuk el azonban magunkat annak tudata elöl, hogy pénzügyi viszonyaink jelen kevésbé kedvező állapotában vajmi kevés reményünk lehet ezen bár mindenekfelett fontos és előnyös, azonban mindenesetre hatalmas tökét igénylő terv megvalósításához. És ha ebből kifolyólag a legközelebbi jövőre nem igen várhatjuk is e viszonyaink parancsolta mívelet létesítését,'" azt mindenesetre elkerülhetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a közös vonalakra a lajtántúli tartományok kormányával a mi érdekeinket is kellőleg figyelembe vevő megegyezés létesíttessék, mert bizon közlekedési érdekeink itt eddig vajmi kevés figyelemben részesültek, különösen az osztrák államvasút- és déli vasuttársulatnak reánk nézve oly fő fontosságú vonalain. Azt hiszszük, hogy ma, midőn a keleti csatlakozás fontos kérdése kerül megoldás alá, mi részünkről rendelkezünk mindazon túlsúly és befolyással, melyek kellőleg felhasználva, lehetetlen, hogy döntő hatással ne legyenek e megegyezés kérdésének sikeres megoldására. Midőn azonban közlekedési viszonyaink eme felvetett kérdésénél, számolva viszonyainkkal, egyrészt tekintetbe kellett vennünk a pénzügyi helyzetet, másrészt e helyütt még sem tehetjük, hogy rá ne mutassunk azon többrendbeli és mindmegannyi országos fontosságú érdekekre, a melyek vízi utak létesítésével nálunk oly szoros egybefüggésben állanak. Ha fent kimutattuk azon rendkívüli hátrányokat, mik összes közgazdaságunkra természetszerűleg hárulnak a rendezetlen, túldrága szállítási viszonyokból és ha tudjuk, hogy a vízi szállítás mII.y aránytalanul olcsóbb általában, de különösen tekintve saját tengerpartunkat, reánk nézve mennyire fontos és előnyös, valóban nem szükséges indokolnunk, hogy mennyire érdekünkben fekszik a viziutak minél nagyobb mérvbeni és minél gyorsabb létesítése. Es ha a csatornázás kiterjesztése által elérendő szállítási könnyebbségekhez még hozzáveszszük azt, hogy e szállítási csatornák egyszersmind mint öntözési csatornák is fognak szerepelhetni, nem fogunk rövidlátással vádoltathatni, ha daczára kevésbé kedvező pénzügyi viszonyainknak, azt kívánjuk, hogy a vizi utak létesítésére rendszeres terv^Jcészittetvén, jelszóul véve ezen egyedül biztos elvet, hogy >saját területünkön a saját tengerünkre* 7 első sorban és minél előbb létesítendőnek és kiépítendőnek tartjuk a Dráva-Eszek-Sziszek-Károlyváros-Fiumei csatornát. Termelési érdekeink megvédésére irányuló szállítási viszonyok mellett kereskedelmünk csakhamar azon mérvben fog emelkedni, mint az mindnyájunk óhaja . . . Nem képezi ugyan szorosan a mi feladatunkat, de mégis mint termelök, kik itt is első sorban érintetünk az e téreni kedvezőtlen viszonyok által, kötelességünknek tartjuk rámutatni azon visszásságokra, mik oly kiszámithatlan kárával járnak a magyar termelőnek. Avagy lehet-e alapos kII.átás anyagi jólétünk emelkedéséhez, midőn gabnakereskedésünk folytonosan hanyatlik, — marha- és sertéskereskedésünk tökéletes pangásban van, — hízó marháinkat, ürüinket a fogyasztó államokba ki nem vihetjük, hiszen onnan még' a transitóból is ki vagyunk zárva, — borkereskedésünk, mely pedig oly nagy fejlődési képességgel bir, a minden kereskedelmi szerződésben emelt borvámok miatt nem fejlődhetik . . . Hogy az anyagi érdekeink emelésére szükséges, még legüdvösebbnek ismert intézkedések is mII.y nehezen valósulhatnak meg, minden példánál jobban igazolja a közraktáraknak évek