Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.
Irományszámok - 1878-182
122 CLXXXII. SZÁM. És e valóban elszomorító állapot annál sötétebb szinben kellett hogy előtűnjön, minél sajnosabban kelle constatálnunk, hogy alkotmányos életünk visszaállítása óta lefolyt 11 év alatt ugy a törvényhozás, mint a kormány részéről oly elenyészöleg kevés tétetett a földmívelés emelése érdekeinek megvédése és elömozditása tárgyában, holott önrendelkezésünkhöz éppen e tekintetben és a legjogosabban mII.y nagy remények köttettek. Igen, jogosak voltak e remények, mivel éppen hazánkban a nép zömének existentiáját és jólétét alapitó földmívelés nemcsak azért igényli első sorban az állam gyámkodását és támogatását, mert maga a földmívelés vagy a földmivelök érdekei és az államéi azonosan követelik a haladást ez irányban : hanem azért is, mivel hazánkban a földmvíelés virágzásától feltételeztetik a keletkezőben levó' ipar fejlődési képessége is» És ha e joggal támasztható igényekkel szemben tekintetbe veszszük, hogy ezen nagy földmívelö ország egész mezőgazdaságának emelésére évek sora óta évenként 50,000 forint bocsáttatott rendelkezésre, tehát oly összeg, a mi egy-egy nagyobb megye mezőgazdasági igényei kielégítésére volna elegendő, — ha nem is párhuzamot felállítva, hanem csak példahozásul idézzük, hogy mig Ausztria, hol a lakosság 36*8 százaléka foglalkozik földmíveléssel, a mezőgazdaság emelésére 1 mII.lió kétszázezer forintot, sőt Poroszország 17*5°/o földmíveléssel foglalkozó lakosság mellett a mezőgazdaság emelésére közel 4 mII.lió forintot áldoz, — valóban elég adat annak bebizonyítására, hogy nálunk, hol a lakosság 65 százaléka foglalkozik földmíveléssel, hol az állam összes polgárainak jóléte, de maga az állam léte is a mezőgazdaság virágzásától függ, az ennek emelésére fordított összeg oly elenyészöleg csekély, hogy komolyan számításba sem vehető. A mezőgazdaság országos föfontosságú ügyének az államhatalom részéről történt ezen sajnos elhanyagolíatása mellett a létező gazdasági érdekek nemhogy védelemben nem részesültek, hanem, akár a gazdasági viszonyok éppenséggel nem ismeréséből eredő tájékozatlanság, akár bármely más okból származó, de mindenesetre ferde felfogás szülte oly intézkedések lőnek életbeléptetve, melyek első sorban és a legfőbb mérvben szülő okai annak, hogy a magyar gazda gabonájával mindinkább kezd leszorulni a külföld piaczairól. Értjük azon szerencsétlen vasúti tariffa-politikát, melynek a magyarországi mezőgazdasági termények árára való válságos kihatása teszi versenyképtelenné a magyar gazdát és érezteti hátrányos befolyását nagyobb mérvben, mint akár az orosz vagy amerikai verseny. És ez állapot annál szégyenletesb és annál elszomoritóbb, mivel e téren ugyancsak nem lehet arról panaszkodnunk, hogy nem hoztuk meg a szükséges áldozatokat; hiszen közel 200 mII.lió irtot fektettünk az állam befolyása alatt lévő vasutvonalakra és ezen Összegen túl még évente mintegy 14—16 mII.lió frtot fordítunk vasúti garancziák czímén a vasutakra, a nélkül, hogy a tariffák leszállítása kedvező módon megoldatott, vagy a nyerstermények szállítása a kellő lendületet nyerhette volna. Avagy oly viszonyok mellett, midőn az ország távolabb eső részéből a gabonának a fővárosba leendő szállítása az állam vonalán többe kerül, mint a legtávolabb eső külföldi gabonának bármely más külföldi piaczrai szállítása, — vagy még eclatansabb példát idézve, oly viszonyok mellett, midőn az amerikai gabonának Angliába szállítása kerül m.-mázsánként 30—36 krba, mig a magyar gabona oda 2 frt 60 kr.—3 frtot fizet, — midőn azon amerikai búza, mely Chicago vidékéről a tengerig nagyobb utat tesz, mint a mi gabonánk Angliáig, még ezen utón fölüli 4000 mértföld tengeri szállítás után is olcsóbban kerül Anglia vagy Francziaországba, mint a magyar termelőé, nem-e — legelső kötelessége az államnak ezen beteg, az ország életerejét tönkretevéssel fenyegető állapot megszüntetésére minden módon igyekezni és valahára komolyan odahatni, hogy — ma, midőn összes mezőgazdaságunk válság alatt áll, midőn már nincs többé idő arra, hogy a fokozódott terhek alatt nyögve, anyagi érdekeink a kellő figyelemre és gondozásra nem méltattatván, jobb viszonyok beálltát várhatnánk, — ezen bajok orvosoltassanak.
