Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.
Irományszámok - 1878-182
CLXXXII. SZÁM. 123 Az eddig elősorolt kedvezőtlen körülmények és ezeknek elmaradhatlan súlyos következményei azonban mindössze csak hozzájárultak ahhoz, hogy a földmívelés és földmívelök és ezekkel együtt országunk gazdasági állapota mindinkább és fokozatosan roszabbra fordult. Ismételjük, hogy csak hozzájárultak, mivel tagadhatlan és immár vita tárgyát többé nem képezhető tény az, hogy jelen szomorú állapotunknak legfontosabb és valóban végzetteljes oka a mezőgazdasággal foglalkozók hitelhiánya, és mig mezőgazdáink egy része, üzemtöke hiányában eszközökkel nem rendelkezve, van működésében megbénítva, addig a másik rész az uzsora örvényébe sülyedve, már nem is él, csupán tengődik. Az intéző körök nem látták a földmívelésnek az elhanyagoltatás következtében történő mindinkábbi hanyatlását, — nem hallották a földmívesnek napról napra állandóbban felhangzó jogos panaszait. A földmíves, bárhová tekintett gazdaságában, vagy házában, kiadásai mindenhol növekedtek, bevételei fogytak. A negyvenes évek vII.ágrenditö eseményei által teljesen megváltoztatott birtok- és munkásviszonyok, — a gépészet és vegyészet segélyével a földmívelés terén előidézett rendkívüli haladások és az ennek folytán ugy a földnek mivelése, a termények feldolgozása és értékesítése körül előállott változások, — a birtok felszabadulása által megváltozott adózás — a külterjes gazdálkodásnak bármII.y csekély mérvben is belterjesre lett vagy leendő átváltoztatása, stb., mind e körülmények a mezőgazdaságot tulajdonképen iparrá, a mezőgazdasági anyaggazdálkodást pénzgazdasággá változtatták át. És ha a mezőgazdaságnak csupán a megváltozott viszonyokkal kellett volna számolnia., még talán nagy áldozatokkal önerejéből is segíthetett volna magán ; azonban e viszonyok állapota még állandó sem volt, a termelés feltételei még folyton változtak. Emelkedett folytonosan a munkabér, az adó, emelkedtek árban az élelmi szerek és üzemeszközök és ha a termelés ezen megváltozott és folyton ingadozó feltételeihez hozzáveszszük a termények, a gabna, gyapjú, olaj, szesz stb. folytonos árcsökkenését, — kell-e még szót vesztegetnünk annak bebizonyítására, hogy a földmívesnek mindenekelőtt pénzre volt szüksége és az állam legfőbb gondoskodásának oda kellett volna irányozva lennie, hogy ezen szükséglet teljes mérvben kielégíttessék. Mindez nem történt; az állam ép ugy megvonta tökéjét a földmívestöl, mint az egyes, mivel ez tökéjével oda fordult, hol éjjelen áti meggazdagodás reménye csábitá, — a földmíves számára nem maradt más hátra, mint az uzsorás. És bekövetkezett egymás után, a mint hogy természetszerűleg be kellett, hogy következzék : a gazdaság hiányos és rósz kezelése, a földjavitások lehetetlensége, a hiányos termelés, az ország termő- és ezzel adóképességének fogyása, a föld értékvesztése, a birtoküzérkedés, a földbirtokok, különösen a kisbirtokok szétdarabolása és végül a földmíveléssel foglalkozó földbirtokosok mindinkábbi fogyása. És ez a valódi romlás, ennek a nyomait és jelenségeit láthatjuk napról-napra* A föld potom áron a töke tulajdonába jut, a földnek értelmes, kitartó, erős munkása, a hazáján szeretettel csüggő föidmíves birtokából kihelyeztetik, eredeti munkaköréből kiszorittatik, városokba költözik és proletariussá lesz. így történt ez Rómában, igy Görögországban és ez volt előjele e nagy birodalmak romlásának; igy vásároltattak ki birtokaikból az »ager romanus« parasztjai és foglalkozás nélkül Romába menve, ingyen gabonában részesültek, mignem »panem et circenses« kiáltásaitól kitört a senatus halálverejtéke.... ... És ezután tönkre ment az ország ! ,*•'•"* A gazdasági viszonyok II.yetén kedvezőtlen állapotának nyomasztó terhe alatt gyülekeztek egybe a magyar gazdák ez év június havában országos értekezletre, képviseltetvén magát 42 megye 289 képviselő által. Midőn az ezen országos értekezlet által reánk ruházott tisztünk16*
