Főrendiházi irományok, 1878. IV. kötet • 149-247. sz.

Irományszámok - 1878-182

CLXXXII. SZÁM. 121 Magyarország képviselőházához emlékirata a magyar gazdák II. országos értekezlete által kiküldött végrehajtóbizottságnak az ország mezőgazdasági helyzetéről. Mélyen tisztelt képviselőház! Azon örvendetes érdeklődés, mely az ezen év folyamában Székesfehérvárott tartott országos kiállítást diadalra juttatá és a legjobb hazai erők támogatását méltán megérdemlő azon gazdasági mozgalom, mely e kiállítás folyama alatt támadva, azóta nöttön nő és mindinkább szII.árdulva, fentartja egy jobb jövő reménye iránti hitünket, — e mozgalom nem hagyhatta érintetlenül ez országnak földmíveléssel foglalkozó nagy gazdaközönségét. Büszkén követelhetik maguknak a magyar gazdák e gazdasági mozgalom megindítása és terjesztése érdekében kifejtett munkálkodás és a már eddig is elért siker oroszlánrészét és bizton hiszik, hogy e gazdasági mozgalom fent és alant egyaránt hódítván, szII.árd alapja leend gazdasági ujjáátalakulásunknak. T. Képviselőház ! Magyarország gazdaközönsége az ezen év június havában megtartott országos értekezlete alkalmával a lehető legsúlyosabb közgazdasági viszonyok nyomasztó terhe alatt foglalkozván a nálunk kétségbevonhatlanul első sorban álló, államfentartó fontossággal biró mezőgazdaságnak valóban elszomorító állapotával, szükségesnek tartotta, hogy rámutasson gazdálkodásunk bajaira és hiányaira és utaljon az orvoslás szükségének égető voltára, de egyszersmind a lehető orvoslási módokra is. Mert gazdálkodásunk bajai csakugyan oly súlyosak, oly általánosak, hogy föfontosságú, országos érdekű kérdést képeznek ... Jő termések és jó árak, nemhogy együtt, de különkülön is alig jelentkeznek, — az évről évre kedvező termést és árakat váró gazdák igen nagy része az adósságok terhe alatt összeroskadt és megsemmisült, — gabonáinkat az orosz és tengerentúli verseny, állatainkat azok gyenge minősége, drága előállítási ára és a szomszédok protectionalista iránya zárja ki a piaczokról ; — országszerte sehol sem találunk csoportosan jól mívelt, rendezett kis gazdaságokat, — nem látunk szép marhával, jó eszközökkel, változatos jövedelmekkel dicsekedő megelégedett gazdát, hanem jobbára csak olyat, kit adósságok és közterhek gyötörnek folyvást, melyek üzleti tökéjének, marhájának el vesztegetésére szorítják s a hiányos fölszerelés mellett gyengén sikerült termés évről évre csak prolongátióra, a kínos tengődés továbbhúzására is alig elegendő. FŐRENDI IROMÁNYOK. IV. 1878/81. 16