Főrendiházi irományok, 1878. III. kötet • 99-148. sz.

Irományszámok - 1878-127

GXXVH. SZÁM. 217 Eltekintve attól, hogy ezen megszorító határozat által, a társulati közgyűlések által legsürgősebbeknek elismert, s azonnali fizetést igénylő intézkedések kivitele lehetetlenné tétetett, a mennyiben, a ki önként nem akart fizetni, erre az emiitett félévi időszak eltelte előtt nem volt kényszerithető, már maga azon tény, hogy a törvény a társulati kivetéseknek kényszer útján leendő behajtását, csak a félévet meghaladó hátralékokra engedi meg, a fizetésre amúgy sem igen nagy hajlandóságot tanúsító kisebb ártér-birtokosokat arra biztatta, hogy fizetéseikkel legalább is a törvény által nekik biztositott hat havi időszak elteltéig késsenek. Mig a társulati választmány a félévi hátralékok kimutatásával foglalkozott, mig az adóhivatalok ezen, már az évi kivetés felére felszaporodott hátralékok felett a törvényszabta végrehajtási eljárást a különböző fokozatokon keresztül vitték, az alatt legtöbb esetben a társulati ártérbe eső kisebb birtokok tulajdonosai ellen, az állami és községi adók behajtása czéljából meginditott végrehajtási eljárás már befejeztetett, és ennélfogva a társulati II.letékek behajtása vagy elmaradt, vagy újabb eljárást tett szükségessé. Viszont, a midőn a társulat az ő saját követelésének behajtását korábban indította meg, mint az állami és községi adókövetelésekre nézve nem egyszer megtörtént, hogy a társulati követelések czímén behajtott összegek a társulati hátralék-kimutatásban felsorolt egyes birtokosok hátralékos adótartozásaik czímén lefoglaîtattak, s az ezen kincstári követelések törvénybiztosította elsőbbségénél fogva a társulati pénztár helyett, az állam pénztárába szállíttattak. A társulatok II.y viszonyok között fizetéseiket pontosan teljesíteni képtelenek lévén, hitelök tetemesen megingattatott és pénzügyeik zavarba jutottak. II.y körülmények közt tehát megfelelő megoldási módról kelle gondoskodni, a mely megoldás jelen törvényjavaslat 5. §-ában foglaltatik, a rendes folyó kiadások fedezésére szánt költség-járulékokat a társulati tagok rendszerint a társulat pénztárába fizetik be, s a mennyiben hátralékban maradnának, ezen hátralékok az adó módjára hajtatnak be. Hogy azonban ezen behajtás könnyen, pontosan eszközöltethessék és a nyII.vántartás és kölcsönös leszámolás lehetőleg egyszerüsittessék ; fel kelle venni azon határozatot, hogy a társulati II.letékek befizetésére ugyanazon határidők állapíttassanak meg, a mely határidőkben az egyenes adók esedékesek. A szóban forgó szakasznak többi határozatát, nevezetesen a hátralékosok által fizetendő kamatokat és a behajtási költségeket II.letőleg, az 1871. évi XXXÍX. t. czikkben foglalt határozatokkal azonosak. A 6-ik §-hoz. A jelen törvényjavaslat 6-ik §-ába felvett azon határozat, hogy a társulatok jövőre kölcsönöket csak a kormány jóváhagyása mellett vehetnek fel, indokolását találja a gyakorlatban mindannyiszor előfordult tényben, hogy egyik pénzintézet sem volt hajlandó az II.lető társulattal kölcsönüzletbe bocsátkozni, mielőtt a társulat a közmunka- és közlekedési ministerium engedélyét előzetesen ki nem eszközölte; másrészt pedig abban, hogy a jelen törvényjavaslat következő 7. §-ában foglalt határozat szerint, a társulati kölcsönök kamatjait az állam hajtván be és szolgáltatván ki, az állam-kormánynak ezen kölcsönök kötésére befolyást engedni szükségesnek mutatkozik. A 7-ik §-hoz. Az 1871. évi XXXIX. t. czikk 22. §-a azon határozatot tartalmazza, hogy a társulatok kölcsönei után járó kamatokat és törlesztési részleteket az állam közigazgatási utón behajtja, e szakasz azonban az eljárás részleteit nem szabályozza. Ennek következése, hogy a törvény ezen rendelkezése daczára, az II.lető társulati hitelezők, tőkéik kamatait pontosan meg nem kapják, mert a társulat azon előfeltételeket, melyek az államnak, II.letve közegeinek az II.leték-részletek pontos behajtását lehetővé tennék, nem teljesiti. FŐRENDI IROMÁNYOK. III. 1878/81. 28