Főrendiházi irományok, 1878. I. kötet • 1-46. sz.
Irományszámok - 1878-32
130 XXXII. SZÁM.' Àz 1877. évi állaraköltségvetésröl szóló 1876. évi XL VI. t.-cz. 4. §-a azt rendeli, hogy a 2. §-ban megállapított összes kiadások és a 3. §-ban megállapított Összes jövedelmek é» bevételek között mutatkozó 20.545,937 frtnyi hiány vagy egészben aranyban kamatozó járadékkötvények kibocsátásával, vagy részben ezek kibocsátásával és a vasutak csak az állam kezében levő' beruházási kölcsönkötvényei értékesítésével, vagy végre esetleg valamely ideiglenes hitelmívelettel fedeztessék.. Végre az 1877. évi VIL, XIV., XV., XVII. és 1878: IL, VIII., IX., XV., XVI. é» XVII. törvény czikkek felhatalmazzák a pénzügy mini stert, hogy az ezen törvény czikkekben megszavazott hiteleket 6°/ p adómentes arany járadék-kötvények kibocsátása által fedezhesse. A kibocsátási árt a törvények nem határozzák meg. Ezek azon törvények, melyek a járadékkötvények eddigi kibocsátásainak alapul szolgáltak. . Az 1875. évi XLIX. t.-czikk alapján kibocsátandó (I. kibocsátás) 80 millió forint névértékű kötvényeknek 40 millió frtuyi első fele a kölcsön kibocsátására alakult consortiumnak 8272% fix áron (melyből azonban 2./o jutalék levonandó) adatott el, második, szinte névszerint 40 millió frtnyi fele azonban a törvény által kikötött értékesítési árfolyamon a jelen politikai és pénzügyi viszonyok között értékesíthető nem lévén, még nem bocsáttatott ki. Az 1876. évi XLVI. és 1877. évi IX. t. ez. alapján hivatali elődöm az 1877. évi költségvetési hiány és az I. kibocs. 76 Va millió frtnyi kincstári utalványok beváltására újabb 120 millió frt névértékű aranyjáradék-kötvényeket állíttatott ki. Ezek képezik a II. kibocsátást, mely egyébiránt semmi egyéb, mint az I. kibocsátás egyszerű folytatása. Az ezen kibocsátást képező kötvények ugyanis az I. kibocsátásuaktol csak annyiban különböznek, a mennyiben a szövegben a kibocsátás alapjául más tör vény czikkek idéztetnek ; egyéb tekintetben azok emezekkel mindenben megegyezők; tőkefokozati beosztásuk egy és ugyanaz, — a szelvények lejárata hasonlóképen ugyanaz, és a számoztatás tekintetében is csak folytatását képezik az I. kibocsátásúaknak, a mennyiben a folytatólagos számokkal vannak ellátva. Ezen II. kibocsátású 120 millió frt névértékű járadék-kötvények átadattak a kölcsöuconsortíumnak, mely azokat a vele kötött szerződések értelmében az államkincstár számlájára a napi árfolyam szerint tőzsdeileg elárusította és e módon már tényleg mind eladta. Az ezen eladásokból, valamint az I. kibocsátás első felének, névszerint 40 millió frtnyi kötvények értékesítéséből befolyt pénzösszegek részint az I. kibocs. 6% kincstári utalványok beváltására, részint az 1876., 1877. és 1878. évi költségvetési hiányok fedezésére fordittattak. Megjegyezvén még, hogy a vasutaknak az állam kezében levő beruházási kölcsönkötvényeinek értékesítése iránt az 1876. évi XLVI. t. ez. 4. §-ában foglalt felhatalmazás igénybe nem vétetett, azt hiszem, hogy nem kell bővebben kifejteni azt, hogy az ezen kétrendbeli járadékértékesitésboi befolyt pénzösszegek az I. kib. 6V 0 kincstári utalványok beváltására, és a három évbeli hiányok fedezésére elégségesek nem voltak, — s hogy jelesen az 1877. évi VIL, XIV., XV., XVIL, és az 1878. évi IL, VIIL, IX., XV., XVI., és XVIL törvény czikkek által megszavazott hitelek fedezetüket ezen összegekben nem találják. Ez okból hivatali elődöm a most idézett törvényezikkek alapján újabbi 60 millió frt névértékű járadék-kötvények kinyomatását rendelte el, mely kötvények a III, kibocsátást képezik. Ezek az I. és II. kibocsátásuaktol szintén csak a szövegben idézett kibocsátási törvényekre nézve különböznek, egyébként pedig emezekkel mindenben azonosak. Ezen III. kibocsátású kötvények a nyár folytán kinyomatván, a fennálló szerződések értelmében tőzsdei értékesítés végett a kölcsön-consortiumnak átadandók voltak, midőn a consortium hiv. elődömhöz azon kéréssel fordult, hogy azok helyett inkább az I. kibocsátású járadékkötvényeknek még nem értékesített 40 millió frtnyi felét bocsássa rendelkezésére, minthogy az
