Főrendiházi irományok, 1878. I. kötet • 1-46. sz.
Irományszámok - 1878-32
XXXII. SZÁM. 131 I. kibocs. 6Vo kincstári utalványok beváltásának befejezése előtt idŐszerntlennek és az állami hitelre nézve káros hatásának véli, hogy a III. kibocsátású járadék-kötvények jegyeztetése az európai tőzsdéken kéressék. A kormány belátta azt, hogy a consortiumnak igaza van abban, hogy a III. kibocs. járadék-kötvények jegyeztetését most kérni, az ország hitelének szempontjából, helyes nem lenne. De tisztán áll a fentebb előadottaknál fogva az is, hogy ha sem az első kibocsátású járadék-kötvények elárúsitása lehetővé nem tétetett volna, sem a III. kibocs. járadék-kötvények jegyzése ki nem eszközöltetett volna, nem lett volna lehető az I. kibocsátású kincstári utalrányokat a törvényben megszabott idő alatt beváltani. Ily viszonyok között a törvény mindkét intézkedésének megtartása, vagyis az egyfelől, hogy az I. kibocsátású járadék-kötvények a kitett árfolyamon alól el ne adassanak, és az másfelől, hogy az I. kibocsátású kincstári ntalványok a törvényben meghatározott időig, folyó évi deczember 1-én beváltassanak, nem volt lehető. Elődömet az országgyűlés együtt nemléte, a pénzügyministerinm ideiglenes vezetőjét pedig a kormány ideiglenes helyzete gátolta abban, hogy e tekintetben a törvényhozás intézkedését előzetesen kikérhesse. Választani kellett tehát a között, hogy vagy az I. kibocsátású arany járadék-k öt vények bocsáttassanak a consortium rendelkezésére, az árfolyam megkötésének elhagyásával, vagy ne tudjon a kormány eleget tenni azon másik törvény rendelkezésének, mely az I. kibocsátású kincstári utalványok folyó évi deczember l-ig történendő beváltását elrendeli. Tekintettel arra, hogy minő hatása lett volna annak, ha a fmagyar kincstár az I. kibocsátású kincstári utalványok beváltását a megszabott határidőben nem teljesítette volna, a pénzügyministerium ideiglenes vezetője az elsőre határozta el magát annyival inkább, mert az így eladhatóvá vált I. kibocsátású járadék-kötvények helyett ugyanoly Összegű III. kibocsátású járadék-kötvényeket visszatartván, nem lett ez által több elárusitva, mint a mennyinek elárusitására törvény által jogosítva volt és igy miután a III. kibocsátásból visszatartott járadékkötvények lesznek azon czélokra fordíthatók, a melyekre amaz I. kibocsátásúak rendelve voltak, a törvénytőli eltérés a dolog lényegét nem is érinti, hanem csakis formainak tekinthető. Szükséges azonban ezen igy tett intézkedésnek törvény általi megerősítése és egyszersmind annak minden kételyt kizáró módon való kimondása, hogy az 1875. évi XLIX. törvényczikknek az értékesítési árfolyam meghatározására vonatkozó 'intézkedése , mely a mai viszonyok között gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult, s melyet a törvényhozás már akkor is elvileg és gyakorlatilag elejtett, midőn az 1877. évi IX. t.-czikk alapján kibocsátandó járadékkötvények elárusitására nézve a pénzügyministernek teljesen szabad kezet adott, a III. kibocsátásból visszatartott 40 millió frt névértékű járadék-kötvényekre ki nem terjesztetik, fentartatik azonban az 1877-dik évi IX. t.-czikk % §-ában foglalt azon intézkedés, hogy az ezen kötvények értékesítéséből befolyó összegből 21—22 millió értékű másod kibocsátású kincstári utalvány beváltassék, s minthogy közeledik ezen kincstári utalványok beváltásának határideje, felette kivánatos, hogy ezen művelet most már megkezdhető legyen. Ez czélja a jelen törvényjavaslatnak, melynek elfogadását, s ily módon a kormánynak kényszerült eljárásának helybenhagyását az előadott körülmények alapján teljes tisztelettel kérem. Budapesten, 1878. deczember hó 12-én. Szúpáry Gyula gróf «. K pénssügyminist&r. 17.
