Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCGXXI. SZÁM. 55 A fogság ezen hatásának különös bebizonyítását itt annálinkább mellőzhetem, a mennyiben az a fogházismérol szóló valamennyi munkában és a fegyintézetek valamennyi tisztviselői által már sokszor és tüzetesen bebizonyittatot. Csak azt kívánom különösen kiemelni, hogy épen ezen hatás az, a mi a fogság tartamával erejében mindinkább növekedik. Alig szükség még különösen felemlíteni, hogy a kizárólagos magánfogságnál az érintett hatás szükségkép csak annál élesebben, sőt oly mértékben fog nyilvánulni, hogy 10 évi vagy ennél is hosszabb magánfogság után a fogoly testileg többnyire mint rom kerül ki zárkájából. Észszerűen kezelt közös fogság mellett inkább lehetséges az állati életet 10 vagy 15 éven át a végromlástól megóvni. A sok évi fogság nem kevésbé veszélyes 2) az életszervekre. Ezekhez számítom a táplálás, a vérkeringés és a lélekzés szerveit. Az ember táplálásának észszerűnek kell lenni, azaz olyannak, hogy a szervezet igényeinek és a kellő erőkifejtésnek megfeleljen. Ilyennek kell lennie a fegyintézetben is, mennyire lehetséges. De a házrend szerint az intézetbeli fegyenczeknek csak azt szabad nyújtani, a mi életük, egészségük és munkaképességük fentartására szükséges. Tekintve továbbá a /észletekig megállapított étkezési szabályzatot, amaz észszerű élelmezés a szó szorosabb értelmében, daczára az igazgatóság azon jogának, hogy javítást engedélyezhet, csak gyéren fog eléretni. Bármily csekély hiány étkezésben a naponkénti ismétlés által sohasem fog töbletté változni; és 10 éven át vagy még ezen időn túl is folytattatván, káros következményei ki nem maradhatnak. De az emberi test nem csupán bizonyos mennyiségű tápanyagot követel, hanem azt is megkívánja, hogy annak megválogatásánál és készítésénél az életkor, az évszak, a foglalkozás stb. tekintetbe vétessék. Ha az étkezési rend ez ellen vét, ezt ugyan különben kedvező viszonyok között legyőzi a test, de gyakori ismétlés mellett évek folytán a hátrány mégis érezhetővé válík. A fegyintézet minderre tekintettel nem lehet, különben nem fegyintézet, hanem ápolda volna. Még a leggondosabb igyekezet mellett sem kerülhető el bizonyos egyhangúság az élelmezésben : többnyire nehezebben emészthető ételeket kell nyújtani, minek mulhatlan következése az emésztő szervek elgyengülése, mely a fogság tartamával okvetlen növekszik. Az emésztő szervekkel a legszorosabb összefüggésben állanak a vérkeringés és a lélekzés szervei. . ..,''. A betegek táblázatai a fegyintézetekben a legbiztosabb bizonyítékát képezik annak, hogy mily gyakran szokott megzavarva lenni a vérkeringés és lélekzési működés és hogy az ily állapo« a sok évig letartóztatottaknál mindig nagyobb mérvben fordul elő. A tapasztalás mutatja, hogy a mennyiben egyes foglyok 10 évi vagy még ezentúli letar tóztatás folytán a mozgás szerveiben maradandó csorbát nem szenvedtek volna is, életszerveik megromlása nélkül csak igen kevesen menekedtek meg. A mi végre 3) az ember érzéki szerveit illeti, alig szükséges bizonyítani, hogy a sok évi fogság nem szolgál azoknak hasznára. Mindenekelőtt a szem szenved leginkább, melyre minden munkánál olyannyira szükség van. Habár a legnagyobb gond fordittatik reá, mégis sok van a fogságban, a mi annak ártalmára szolgál,.Majd a munka által okozott por, majd erős léghuzam, majd a világítás, majd korlátolt mozgás, sőt még az élelmezés is károsan hat, nem is említve a számtalan könnyeket, melyeket oly svakran hullatnak a foglyok,