Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

56 CCCXXI. SZÁM. Ha már most fontolóra vétetik, hogy ezen befolyások 10 évnél tovább tartanak, még a nem szakavatott ís belátandja, hogy a fogoly érzéki szerveinek maradandó csorbítása nélkül a fogságból ki nem szabadulhat A sok évi fogság ezen a testre nézve oly káros hatásának leírásánál egy eredetileg ép test tételeztetett fel, ámde vajmi kevesen hoznak magukkal ilyet fogságuk kezdetén. A legtöbb fogoly nyomorult, szegényes viszonyok közül kerül ki. Élelmezésük már gyermekkorukban szúk s talán még egézségtelen is volt. Ha nem akkor, később vagy szükséggel és nélkülözésekkel küzdöttek, éhséget és but szenvedtek, vagy feslett kicsapongó élet által tették tönkre testüket. Az ivás, a játék és a nemi kicsapongások eltörölhetlen nyomokat véstek arczukra. Azonfelül a testben számos pusztító és emésztő betegségek magvai rejlenek, melyek gyakran még a leggyakorlottabb orvosi szem figyelmét is kikerülik. A fogságban aztán a megelőző hihágások következményei oly erővel lépnek fel, melyben a további testi létet fenyegető veszély azonnal felismerhető. A fogságban a betegségre való hajlamok megdöbbentő rohamossággal fejlődnek ki. Hosszú tartamú, 10 évet meghaladó fogságban oly betegségek csirái is fejlődnek ki, melyek szabad állapotban soha sem keletkeztek volna. E tekintetben csak ismételhetem, hogy mindez a magánfogságban sokkal erősebben nyilvánul, mint a közös fogságban. S mindezen kívül még fel sem emiitettem, hogy a fogság hatása mennyire mozdíttatik elő azon büntetések által, melyek alkalmazása sok esetben a fegyelmetlenség miatt elkerülhetlen. Továbbá mérlegbe esik a levert lelki és kedélyállapot valóban gyötrelmes befolyása. Mindezeket egybefoglalva, a fegyintézeti tisztviselő saját tapasztalatai nyomán is kénytelen megerősíteni azt, a mi a leirat indokolásában kiemelve van, hogy t. i. a testi elsatnyulás mulhatlan következése a túlhosszu tartamú fogságnak és hogy a polgári társadalom az ilyen szabadon bocsájtott személyben egy többé-kevésbé nyomorék és már ennek folytán minden új kísértésnek ellentállhatlanul martalékul eső tagot vesz fel. De még figyelembe kell vennem a sok évi fogság hatását b) a foglyok lelki állapotára nézve. A lélektan arra tanit, hogy az emberi erő csak egy, de a viszonyok, melyek között az a maga hatásában nyilvánul, oly sok irányúak, hogy felette nehéz leend a hosszas fogság által reá gyakorolt befolyást kellőleg megvilágitani. Legelébb is constatálom, hogy azon aggályt, miszerint a sok évi fogságnál a megőrülés veszélye közel fekszik, egyátalában nem osztom. Az elmeháborodás a fogságban csak akkor fog kilörni, ha a benső hajlam arra megvan, továbbá akkor, ha anyagi élvezetekben, nevezetesen nemi tekintetben való nagymérvű kicsapongások előzték meg a fogságot, továbbá ügyetlen lelkészi eljárás és végre észszerütlen, oktalan igazgatás folytán. A magánfogságnál nagyobb a veszély, mint a közös fogságnál. A fogság tartama magában véve nem vezet őrültségre. Ebből azonban nem következik, hogy a sok évi fogságnak a fogoly szellemi állapotára nem volna káros hatása. Ezen káros hatás nyilvánul í. az értelmiségre nézve. A mik a testre nézve az azt alkotó anyagok, melyeket a tápszerekben nyer, azok a lélekre nézve az észlelet és szemlélések. Ezek képezik az anyagot, melyből a szellem a magasabb formákat alakítja. Mentől többfélék az észleletek, annál erösebben fejlödnek ki az abstractiók,