Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
218 CCCXXI. SZÁM. De ébbö'l egyenesen leszármazónak tartjuk : hogy a későbbi bűnös akarat nem változtathatja bűnösre az előbbi bűntelen akaratot, és igy nem változtatja bűntettre a cselekményt, mely a bűnös akarat keletkezte előtt foganatosíttatott, melyet tehát a későbbi bűnös akarat nem irányzott, s melynek existenssé váltára nem volt befolyással. A dolus csak azon tettnek adhatja meg a jogellenesség jellegét, melynek létrejöttére befolyással volt ; és igy csak annak, melynek létrejöttekor már létezett. Igen is dolosus a példában felhozott cselekmény ; de a bűntett csakis azon mozzanatnál kezdődik, melyben a dolus létrejött, s melyben a tettes a dolusnak megfelelő magatartást követett. A büntetendő cselekmény tehát azon mozzanatnál kezdődik és végződik egyszersmind, midőn az esernyő megtartása elhatároztatott, s a megtartás eszközöltetett. Az elvételnél e dolus még nem volt meg; szándékos elvételről tehát nem lehet szó* De ezzel összeomlik nézetünk szerint az egész érvelés, mely a felhozott esetet lopássá minősiti. Az úgynevezett »furtum improprium" ma már túl van haladva. Mig ez fennállott, kétségtelenül igen kényelmes expediensül szolgált oly cselekményeknek, melyeknek valódi ismérvei szerint megjelölésére nézve kételyek forogtak fenn, egy ' sokat mondó, de semmit meg nem határozó elnevezés keverékes egyvelege közé sorozására. Ez ma nem lehetséges többé. Vagy lopás valamely cselekmény, és ez esetben tulajdonképen lopás, és pedig lopás azért, mert ismérvei azok, a melyek a lopásnál megkivántatnak; vagy pedig nem lopás, és ez esetben azért nem az: mert ezen ismérvek közül egy vagy több, akár szellemi, akár anyagi hiányzik ; vagy pedig, mert a lopás létező ismérveihez még járul valami, a mi a törvény szerint más bűntetté változtatja a cselekményt. De proprius és improprius lopást ma már nem ismerünk. Azzal tehát nincs megoldva a kérdés, ha az mondatnék, hogy az esernyőnek eltulajdonítása furtum impropriumot képez ; mert ezen eszme akkor is csak negatív irányban birt némi értékkel, midőn még közkézen forgott, s a tudósok képzeletében valódi értéknek tartatott; azonban ma, midőn teljes értéktelensége felismertetett, s a közforgalomból végkép kihelyeztetett, még negativ irányban sem bir jelentőséggel. A felhozott példában hiányozván a megfelelő szándék: a lopás léte ez által föltétlenül ki van zárva. A dolus végre is nem egyéb, mint az annak elkövetésére irányzott szándék, a mit a büntető törvény büntetés terhe alatt tilt, vagy annak szándékos elmulasztása, a mit a büntető törvény büntetés terhe alatt rendel. Ettől még a culpa doh determinata sem tesz kivételt. A • büntető törvény a lopásnál az idegen ingó dolog szándékos elvételét tiltja : nem lehet tehát a lopás dolusát az elvételtől isolálni, s azt másnemű cselekvésre vagy mulasztásra helyezve : mégis a lopás bűntettét ennek lényeges, constitutiv eleme nélkül létrejöttnek mondani. Szerintünk s javaslatunk szerint a felhozott példában igen is létez büntetendő cselekmény: de az nem lopás, hanem a 350. §. alá eső jogtalan elsajátítás. A lopásnál szükséges dolus terjedelme nincs még kimerítve azon tudat által, hogy a dolog nem a tettesé, s annak tudata áltaV: hogy a jogosult nem egyezett be azon dolog elvételébe, s nincs kimerítve, ha a kettős tudathoz az elvételi akarat járul. Az intellectualis elem körülírásánál kiemeltetett, hogy a tettes szellemi tevékenységének arra kell irányulnia : hogy az idegen ingó dolgot, a jogosultnak beegyezése nélkül, eltulajdonítás, vagy vagyoni haszon czéljáből vegye el. A büntetendő cselekmény tényálladékához a czél is tartozván: az intellectualis elem erre is kiterjesztendő. Ezzel eljutottunk az „animus lucri u sokat vitatott, sokféleképen construalt, majd mellőzött, majd pedig újra és újra ismét felmerülő kérdéseihez. Ezen tényező, a jelen törvényjavaslat 322-ik §-ában, a substantia eltulajdonítását illetőleg elhagyatott: a használat végetti elvételre vonatkozólag azonban, ámbár igen szoros körülírással, fölvétele szükségesnek tartatott. Emiitettük, hogy a kérdéses elem az északnémet szövetség büntető törvénykönyve első tervezetében fel volt véve, s hogy az olasz büntető törvénykönyv tervezetének 419. §-ában benfoglaltatik; a hatályban levő ausztriai büntető törvénykönyv 171. §-a a tettes előnyét, hasznát szintén, különös ismérv gyanánt emliti.
