Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCCXXI. SZÁM. m «ezen eleme, s a 310 §. lényeges megkülönböztetési tényezője azonosak lévén — a cselekmény azonossága mellett, a büntetések közt rendkivüli különbség mutatkozik, s ez által a biró a törvény alkalmazására nézve kételybe vezettetik. E föltevés nem bir alappal; a 307.§-ban ezen szó után ravaszsággal következnek az igék „elvisz 11 vagy „letartóztat". Mindkettő kizárja — a czélt illetőleg a szabad beegyezést, s a ravaszsággal való elvitel, ellentétben az erőszakkal való elvitellel, csak azt jelenti, hogy a gyermékrabló magához csalhatja a gyermeket azon ürügy alatt, hogy például sétálni viszi, hogy Qgy más helyen létező kedves tárgyat megmutat neki: de a végczélra nézve, hogy — szüleitől el akarja őt rabolni, nem tesz emlitést: e czélba tehát a kiskorú be sem is egyezhetett. A két szakasz közt ez a különbség ; az egyik — a czél iránti tudatlanságot — a másik pedig a megszökesnek mint czélnak tudását, és az ebben való beegyezést tételezi fel. Egyébiránt azon kitétel: „elviszem magammal 1 ' vagy „elviszem sétálni a gyermeket" : a közönséges életben sem a vis physica alkalmazását fejezi ki. „Ravaszsággal elviszi" : ez azt jelenti, hogy hazug előadást használ azon czélból, íiogy a gyermek őt kövesse, vagy vele menjen. Az elhatározó mozzanat — a czél t. i. — a személyes szabadságnak korlátozása, mely czélt a 307. §. esetében nem tudja a kiskorú. A czélok különbsége képezi továbbá a különbséget a 307. §. és 243. §. alá tartozó esetek közt : a mihez még subsidiarie a gyermek korára nézve a két szakaszban látható különbségek ás járulnak. A 311. §-hoz. A ki fajtalanságra vagy házasságkötésre irányzott czélből valamely noszemélyt, ennek akarata ellenére erőszakkal vagy erőszakkal való fenyegetéssel, vagy ravaszsággal hatalmába kerit, •elvisz és letartóztat : ő évig terjedhető fegyházzal büntetendő. E szakasz nemlétében az ebben meghatározott cselekmények, csak a 313. §. szerint — iehát esetleg 3 hónapig terjedhető fogházzal lennének büntetendők. Fajtalanság még nem követhetett el, de arra még kisérlet sem történvén: a 221. §. — illetőleg a 65. §. nem alkalmazható; a házasságkötés pedig nem képezvén büntetendő cselekményt : ez mint czél — ha az eszközök nem törvényellenesek: egyátalán nem indokolhat büntetés megállapitást. E szerint—-a 311. §-ban meghatározott cselekmény : csupán mint a személyes szabadság korlátozása jöhetne tekintet alá, s ez oknál fogva csakis a 313. §. szerint lenne büntethető. Minthogy azonban a contemplait cselekmény bűnösségi foka sokkal nagyobb : tehát külön bűntetté kelle azt minősiteni, és bűnösségi beitartalmának megfelelő büntetéssel sújtani. A 312. §-hoz. A jelen fejezet 301—311. %%-ainak eseteiben a bűnvádi eljárás csak a sértett fél indítványára indítandó meg. Az indítvány nem vonható vissza. Az okok, melyek — a sértett fél inditványozási jogára nézve — a XVI. fejezet eseteit illetőleg felhozattak : még inkább találnak alkalmazást a jelen fejezet eseteiben. Félremagyarázások kikerülése végett^ mindazonáltal czélszerünek látszik világosan kifejezni : hogy azon cselekmények — melyek a törvényjavaslat más helyén található rendelkezése szerint nem tartoznak a sértett fél, jnditványára büntetendő cselekmények közé: nem változtatják meg ebbeli természetüket az által, mert a személyes szabadság elleni merénylettel is concurrálnak. Ez okból a 312. §. második sorálban ezen szó után „eljárás 11 a következő szavak lennének beiktatandók: — a mennyiben a $27. §-ban meghatározott valamelyik eset vagy testi sértés bűntette nem forog fenn.
