Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

* CCCXXI. SZÁM. 137 lsraoretes doiog, hogy az ausztriai büntető törvénykönyv ezen szakasza, ugy Ausztria, valamint Németország legkitűnőbb criminílistái által folyton megtámadtatott, s hogy ezen intézkedés volt egyike azoknak, melyek miatt az osztrák büntető törvénykönyv a tudományos közösségen kívül állónak tüntettetett elő; de ismeretes Mittermaier-nék az emiitett törvénykönyv ezen rendszerére kimondott következő kárhoztató'ítélete is: „ . . . der Kreis der Fälle, in denen Mord und so die Todesstrafe angenommen werden muss, während in allen übrigen Ländern nur Todtschlag angenommen wäre, ist auf diese Art sehr gross, und die Zahl der Fälle, in welchen die Gnade helfen muss, wird sehr ausgedehnt, um so mehr, als gewisse Arten der Tödtungen, die zwar nur Todtschlag ausmachen, doch mit dem Tode bestraft werden. Ez volt oka, hogy az új büntető törvénykönyv megalkotása czéljából előkészített első tervezet 217. §-a csak azon szándékos emberölésre szorította a gyilkosságot, mely meggondolt szándékkal — mit überlegtem Vorsatze — vitetett véghez; de annál inkább meglepő, hogy az 1867-ik évi javaslat, ezen eszmétől ismét eltér, s hogy az alsóház bizottságának 1868-ik és 1870-ik évi munkálatai is, az előbbi annyira megtámadott, elméletileg helytelen s gyakorlatilag tarthatlannak, veszélyesnek bizonyult álláspontra helyezkedtek. Az ausztriai szempont a kiemeltek után egészen isolálva áll; ellenben a többi törvények által követett irányt és felfogást észleljük a legújabb törvényjavaslatokban is. Különösen felemiitendőnek tartjuk az olasz javaslatot, mely a tudománynak Olaszországban folytonos fejlődéséi; követvén, a 363-ik czikkben a szándékos emberölés átalános fogalmát állapítja meg, míg a 365 ik czikkben a „homicidio premeditato" fogalmát írja körül. Megfelelőleg a megkülönböztetésnek, a 366. és 367-ik czikkek a szándékos emberölés különböző eseteinek kizárólag szabadságbüntetésben álló büntetéseit határozzák meg; a 368-ík czikk pedig a „V hommicidio premeditato" a parricidio, s a lopás elkövethetése, vagy az ellopott dolog rögtöni elvihetése, vagy a bűntettes büntetlenségének biztosítása czéljából elkövetett emberölés eseteire a halálbüntetést rendeli. Tekintsünk végig a törvények, s a törvényjavaslatok egész során, és az ausztriainak kivételével, mindeniknél észlelni fogjuk a szándékos emberölés két fajának, az általános psychologiai elem általi megkülönböztetését. E psychologiai elem szerint, kivétel nélkül gyilkosságnak minősíttetik az emberölés : ha az előre megfontolt szándékkal követtetik el; és ebben egyetért valamennyi újabb törvénykönyv. Találkoznak e szerint az új törvénykönyvek azon eszmében: hogy a legrettenetesebb bűntettnek külön fokozatai vannak, s hogy magában véve az emberölés szándékossága nem fejezi ki e bűntett leggonoszabb faját. — Ez utóbbi eset a szándéknak egy különös nemétől van föltételezve, mely keletkezésére, képződésére a merénylet végrehajtását elhatározó megállapodásra nézve, szóval fejlődési processusára nézve a másiktól különböző. Az újabb törvények rendszerint csakis a közelebb megjelölt ezen szándékkal véghezvitt cselekményre mondják a halált, s ha némely törvénykönyv vagy törvényjavaslat ezen felül a szándékos, de nem praemeditált emberölésnek még egy vagy két esetét is a legsúlyosabb büntetéssel rendeli büntettetni: ebben nem rejlik a kiemelt szempont szerinti különbségnek módosítása, hanem csak az mondatik ki, hogy vannak még kivételes esetek , melyek gonoszságban a praemeditált emberöléssel hasonlóknak tekintetnek. A mi javaslatunk közösségben áll tehát a büntető jog s a büntető törvénykönyvek mai álláspontjával, a mint közösségben s történelmi kapcsolatban van régi törvényeink sarkintézkedéseivel is. Nem mondunk tehát új tant, midőn különbséget teszünk az előre megfontolt és az dőre meg nem fontolt szándékkal elkövetett emberölés közt: csupán helyre állítjuk, új érvényre emeljük s folyományaiban hatályosabbá tesszük ősi törvényeink azon tételét, mely, mert helyes volt és bensőleg igaz: századok lefolyása után is irányt szab a törvényhozásnak s kijelöli a FŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1875/8. 18