Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
138 CCCXXI. SZÁM. jognak egyidőre szem elöl tévesztett, de végkép el nem hagyható forrását. Követi törvényjavaslatunk az 1843-ik évi tervezet rendszerét is, mely tervezetnek 108. §-sa csak azt minősítette gyilkosnak: „a ki szándékosan és előre meggondolt eltökéléssel valakit életétől megfoszt." Ezek után fölösleges is a tudósok véleményét s az e mellett felhozott érveket külön kiemelni. A miben egyetért mindenik állam törvénye: az nem lehet ellentétben a tudománynyal. A törvény a tudománynak és az életnek együttes productuma lévén: az, a mi mindenütt törvény, universalis érvényét főleg abban találja, hogy a tudomány és a gyakorlat által helyesnek, bensőleg igaznak és czélszerünek ismertetett el. Maga Carrara sem talál erősebb érvet az emiitett rendszer mellett, mint a következőt, melylyel a praemeditatióról szóló értekezést kezdi: „Tutti i codici contemporanei ravvisano nella premeditazione, la suprema qualifica deli' omicidio. u És Mittermaier is főleg arra fekteti a hangsúlyt: „ . . . dass in allen Gesetzgebungen, in der Lehre von der Tödtung eine Unterscheidung sich findet, welche der seit Jahrhunderten in Deutschland anerkannten Unterscheidung von Mord und Todtschlag entspricht." Nem állítjuk, hogy a bűntett két főosztálya által kimerítve lennének a szándékos emberölésnek a tettes lelki állapota szerinti fokozatai; sőt azt sem állítjuk, hogy ne lehetne eset, melyben az előre megfontolt szándékkal elhatározott és véghezvitt emberölés, bizonyos körülmények következtében ne lehetne kevésbé súlyos bűntett, mint a minő a halálbüntetést maga után vonó cselekmény megítélésénél átalában a törvényhozás előtt lebeg; de azt igenis állítjuk, hogy az osztályozásnak ezen criteriona a fokozás legbiztosabb és legigazoltabb alapját képezi. Ezek előre bocsájtása után felvetjük a kérdést: 1. mi értetik az előre megfontolt szándék alatt f 2. helyesen haszndltatik-e ezen kifejezés a praemeditationak megjelölésére? : Sokat ártott a kérdés tisztázásának, hogy az előre megfontolt szándék az indulattal ho zatott közvetlen ellentétbe, s a tétel akként formuláztatott, hogy mindazon esetekben, melyekben az emberölés szándékolt, de a szándék nem affectusban keletkezik és foganatosittatik : praemeditált emberölés forog fenn. A németországi büntető törvénykönyvek legnagyobb része, például a badeninak 209 . §-a világosan és egyenesen az „Affect"-et emliti, mint azon benső tényezőt, mely ellentétben a „ Vorbedacht" isi — mely utóbbi a gyilkosság constitutiv elemét képezi — az emberölést állapítja meg. Az előbbi német literatura pedig egész átalánosságban, mint axiómát állitá fel a tételt: „Die Tödtung mit Vorbedacht ist Mord, die Tödtung im Affect: ist Todtschlag." Ez ma már nem tartatik megczáfolhatlannak ; a lélekállapotok buvárlata, a biróságok előtt előfordult bűntettek tettesei lelki állapotának megfigyelése mindinkább megerősíti azon meggyőződést, hogy az emberölésnél oly lélekállapotok is mutatkoznak, melyek az affectas fogalma alá nem vonhatók, de előre megfontolást sem képeznek. Ezen felismerésből származott azon, ma már a literaturában és a német birodalmi büntető törvénykönyvben is elfogadott tan: hogy azért, mert „affectus vagy gondatlanság 11 nem forog fenn, az emberölés r praemeditált il-nak még nem tekinthető. Ezt fejezi ki Schwarze is: „Es decken sich, wie die Erfahrung beweist, nicht vollständig Überlegung und Affect ; es liegen zwischen ihnen noch Gemüthsstimmungen, welche weder als Überlegung, noch als Affect bezeichnet werden können." Ugyanez vezette Mittermaiert is a gyilkosságról és emberölésről irt, különösen nagy becscsel biró, a bűntettet minden vonatkozásaiban tüzetesen megvilágító munkájában, melyben figyelmezteti a törvényhozásokat, hogy két különböző szónak használatával az eszme különbségei
