Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
136 CCCXXI. SZÁM. „Wer vorsätzlich einen Menschen tödtet wird, wenn er die Tôdtung mit Ueberlegung ausgeführt hat, wegen Mordes mit dem Tode bestraft". Ezzel ellentétben negativ formulával fejezi ki az emberölést a 212. §. „Wer vorsätzlich einen Menschen tödtet; wird, wenn er die Tôdtung nicht mit Ueberlegung ausgeführt hat, wegen Todtschlages mit Zuchthaus nicht unter fünf Jahren bestraft". A franczia büntető törvénykönyv 295. czikke előre bocsájtva a meurtre — emberölés fogalom meghatározását, s erről azt mondja: „L'homicide commis volontairement est qualifié meurtre". Ehhez a 296. czikk hozzáadván a „préméditation ou de guet-apens" — ismérveket — a gyilkosságot következőleg határozza meg: „Tout meurtre commis avec premeditation ou de guet-apens est qualifié assassinat u . A belga büntető törvény idetartozó intézkedései, főleg a meurtre-re vonatkozólag, a franczia Code alapján kifejlődött controversiák, s téves fogalmak eloszlatását czélozván : a lényeget illetőleg, a franczia Code idézett szakaszait nem változtatták meg, hanem csupán helyesbittették. Mellőzve a szándékos emberölésnek ezen törvénykönyv 392-ik czikkében foglalt — s ezen bűntett mindegyik fajára kiterjedő átalános fogalom meghatározását: a tulaj donképi meurtre-t a 393-ik czikk ekként formulázza: „L' homicide commis avec intention de donner la mort est qualifié meurtre. Il sera puni de travaux forcés à perpétuité". Ezzel szemben a gyilkosságról a 394. czikkben intézkedik: „Le meurtre commis avec préméditation est qualifiée assasinat. Il sera punit de mort". Az újabb törvények közül még csak a tessinit hozzuk fel, a melyre egyébiránt még őzen bűntettnél — később szükséges lesz visszatérnünk. Ezen törvénykönyv 287. czikke egészen azonos a belga Code 392-ik czikkével, és igy szól : „Chiunque coll' intenzione di occidere una persona, le cagiona la morte, e colpevole di omicidio volontario". A 288. czikk, pedig a minősitett emberölés eseteit sorolván fel, 6. pont alatt azon esetet emliti; „Se ha commesso Vomicidio con premeditazione u . Nem új törvény — hanem a régieknek csupán consolidatioja az, mely Angiidnak az emberölésről — Homicide — szóló, 1861. augusztus hó 6-kán kelt statútumában — 24 és 25 Victoina c. 100 — foglaltatik, s melyet nem mellőzhetünk, midőn csaknem az egész polgárosult világnak egy nagy kérdés lényegét illető nézet-egységét emeljük ki. „1. Whosoever shall be convicted of murder, shall suffer the death as felon". A ki gyilkosságban bűnösnek Ítéltetik: mint bűntettes, halált szenvedjen. ő. Whosoever shall be convicted of manslaughter shall be liable at the discretion of the court, to be kept in penal servitude for the life or for any term not less than three years & c. Megkülönböztette tehát Anglia is — a homicide e két külön faját; de megalapította a különbség ismérvét is azzal: hogy az emiitett statútum 6. pontja szerint — a gyilkosság miatti vádban világosan kiteendo: „hogy vádlott bűnösen szándékosan, és előre megfontolt gonoszságában — of his malice aforethought — ölte, gyilkolta meg az elhunytat". A történelmileg átszármazott eszme helyességének és általános érvényesülésének összhangjában kivételt csak is ausztriai büntető törvénykönyv képez, mely még az 1852-ik évben történt átvizsgáltatása után is, a szándékos emberölést egyáltalán gyilkosságnak minősiti, s a tettest, valamint a legközelebbi segédeket is tekintet nélkül arra, vájjon fenforgott-e praemeditatio vagy nem — halállal rendeli büntetni.
