Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
130 CCCXXI. SZÁM. kívántatnék, mint amás módon vagy alakban elkövetett becsületsértéshez. Ezt nem akarjuk; s ez okból nem vettük fel az emiitett külön intézkedést. A másik kihagyás — a rágalom vagy becsületsértés által netalán szenvedett kár miatti elégtételre vonatkozik, melyre nézve a német büntető' törvénykönyv 188. §. 2000 frtig terjedhető összeget állapit meg. Mi elfogadtuk a 191. §-hau, a személyes szabadság korlátozásának esetére, a vagyoni elégtételnek, a polgári bíró mellőzésével, a büntető bíróság általi megállapítását ; mert az idézett esetben egy határozott efficienssel volt dolgunk, melynek vagyoni értékét — legalább hozzávetőleg, átlagban megmérhetőnek tartottuk. De mert ez-volt felfogásunk és indokunk : épen ezért kellett tartózkodnunk a rágalom vagy becsületsértés által netalán szenvedett károsodásért igényelhető vagyoni elégtételre nézve, a büntető törvénykönyvben intézkedni. Ez utóbbi vétségeknél maga a vagyoni károsodás okozása is csak a kivételes esetek közé tartozik; a kár nagyságára nézve pedig, a megítélésnek minden mérve hiányzik. A meg nem érdemlett közmegvetés irtózatos csapás; de az ezáltal okozott szenvedés pénzben nem fejezhető ki; indirect eredménye a vagyont illetőleg némelykor százezerekre menő kárban is állhat, más esetekben — ez irányban épen nincs eredménye. Itt tehát valamely valószinüségi calculus alig állapitható meg. Ha okoztatott a rágalmazás által vagyoni kár: ez megtérítendő; de először a kár léte és annak a rágalom általi okozása, másodszor pedig annak öszvege különös — és gyakran igen bonyolódott hosszadalmas eljárás utján állapítandó meg. Ez a polgári bíró feladata. A büntető törvénykönyv nem határozhatván meg a károsított részére megítélendő Összeg azon mérvét, mely szerint a kártalanítás — az igazságnak megfelelőleg megállapítandó ; a büntető bíróság pedig különösen a bűnvádi eljárás formái közt nem lévén terhelhető azzal, hogy feladatát ezen — büntető szempontból csak is mellékkérdésben — egy kikerülhetlenül complicált külön ügy bevonásával még bonyolódottabbá tegye, a nélkül, hogy az igazságnak megfelelő eredményre csak valószínűség is léteznék ; nem véltünk tehát hibázni, s nem is jöttünk ellenmondásba a törvényjavaslat 191. §-val, midőn a német büntető törvénykönyv ezen intézkedését is mellőztük. Befejezésül megemlitendőnek tartjuk: hogy a 252. §. 4. pontjának a revisiónál történt igen helyes felvétele folytán, a 251. §-nak az új intézkedéssel való összhangzatosabb szövegezése előreláthatólag kívánatosnak fog mutatkozni. XVIII. FEJEZET. Az ember élete elleni bűntettek és vétségek. A király élete elleni merényleten kívül a gyilkosság lévén az egyedüli bűntett, melyre a jelen törvényjavaslatban halálbüntetés hozatik indítványba: már e büntetési nem rendkívüli volía követeli, hogy a cselekmény •— melyre e büntetés inditványoztatik, a legirtózatosabb bűntett legyen, s ismérvei akként határoztassanak meg : hogy a törvényjavaslatnak törvénynyé válta után — a mennyire az emberi előrelátás, s a gondolat kifejezésének legszigorúbb tüzetessége által által elérhető — legalább annak lehetősége ki legyen zárva, hogy oly bűntett, melyre nem rendel halált a törvény — a törvény alkalmazásában — a halállal büntetendő bűntett fogalma alá helyeztessék. A gyilkosságra inditványozatt büntetési nem ezenfölül még egy követelményt állit az előtérbe. A halálbüntetés fönntartása szomorú — de nem mellőzhető kötelessége lévén a törvényhozásnak: a mint egyrészről a létező állapot ezen kényszere alul a társadalom legnagyobb érdekeinek veszélyeztetése nélkül nem mentheti fel magát, úgy másrészről az emberiség, az igazság és a helyes büntetőjogi politika egyesülve emelik fel szavukat a végett; hogy a bakó rettenetes munkájának igénybe vétele csak a legkevesebb esetekre szorittassék, s hogy ennélfogva még a legsúlyosabb bűntett keretén belül is — már magában a törvényben különbség tétetvén — csupán azon •
