Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

CCCXXI. SZÁM. 121 Teljesen jogos, — s az alkotmányosságból származó követelmény: hogy mindenik hatóság, mindenik közhivatalnok felelős legyen hivatali cselekményeiért és hivatali kötelessége elmulasztásáért. Ez feltételezi, hog}- a közhatóság, nyilvánosság ellenőrzése alatt áll, s hatósági körének — vagy hivatásának mikénti b.töltése: nyilvános birálat tárgyát képezi. De más a birálat — habár az a legszigorúbb és kérlelhetetlen : és más a rágalom. Ha valamely hatóság nyilvánosan — a jog és igazság kijátszására vagy elnyomására irányzott cselszövéssel, vagy erőszakoskodással vádoltatik : ha a hatóságnak hivatali eljárásban foganatosított — talán legüdvösebb intézkedése mint a fondorlatok gálád szövevénye, a bűnös vagy gyűlöletes merényletek végrehajtására irányzott terv állittatik a közönség elé; ha ez nyilvános beszédben, felhivásban, vagy másnemű nyilvános közleményben történik, vagy talán több izben — s mindig nyilvánosan ismételtetik; és ha e vakmerő nyilt rágalmak következtében — a törvénykezési eljárás alatt alkalom adatik annak, a ki ily határozottsággal és bátorsággal hivta fel a nép gyűlöletét s megvetését a hatóság ellen, hogy állításait bizonyítsa be: azonban mindaz, a mit oly határozottan, oly szenvedélyességgel állított, koholmánynak, elferdít és éknek vagy talán szándékos — és piszkos érdekek által vezetett üzérkedésnek bizonyul ; ez esetben a közérdek, az állami tekintély, a hatóság iránti tisztelet fentartása — a mi nélkül rend nem képzelhető, követelik, hogy a gonosz szigorúan megbüntettessék. Ez okból szükségesnek látszott : hogy ilynemű merénylettel szemben — mellőztessék a különbség a sajtó utján és nem ez utón véghezvitt, — de még is nyilvános rágalmazás közt. A nyilvánosságra lévén fektetve a qualificáló súlypont : az eszközök és módok közt, melyek a nyilvánosságot eredményezik, nem tétetett különbség. A nyilvános gyülekezetben tartott beszéd tehát: ha tartalma — a közhatóság elleni rágalmazást képez: épen ugy esik e szakasz alá, mint az országgyűlés — vagy közhatóság elleni rágalom, ha az nyomtatványban tétetik közzé. A törvényjavaslat ezen kifejezése: „habár nem sajtó utján elkövetett nyilvános rágalmazás

11 — ezen eszmének ad kifejezést. Midőn tehát a megjelölt alanyok elleni rágalmazás bűnössége egyrészről fokoztatik; másrészről e különös intézkedés területe — a nyilvánosság föltétlen requisitumának fölvétele által a cselekmény különös veszélyességének határai közé szorittatik. A törvény által alkotott testületek, hatóságok elleni rágalom és becsületsértés egyéb eseteire nézve: az előző szakaszok intézkedései nem szenvednek változást. A 251. §-hoz. Az állított tény valódiságának bebizonyítása meg van engedve, s ha az bebizonyíttatott, az állító, illetőleg a sértő fél büntetlenségét eredményezi a következő esetekben: 1. ha a sértett közhivatalnok, vagy a közhatóság tagja, s az állítás vagy a sértő kifejezés hivatásának gyakorlatára vonatkozik ; 2. ha oly tény állíttatott, mely miatt akkor, midőn állíttatott, a bűnvádi eljárás már folyamatban volt; 3. ha az állított tett végérvényes ítéletben valódinak mondatott ki; 4. ha a sértett fél a bíróság előtt maga kívánja, hogy az állítás valódiságának bebizonyítása megengedtessék. A 252. §-hoz. Nincs helye az állítás valódisága bebizonyításának, s ez a sértett fél kívánságára sem engedhető meg : 1. ha a 261. %-ban megjelölt valamelyik személy ellen követtetett el a rágalmazás vagy becsületsértés ; FŐRENDI IKOMÁNTOK. VII. 1876/8. IG