Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.
Irományszámok - 1875-321m
CCOXXI. SZÁM. 117 „• • ". qui quet Veuposer à des pour suits criminelles ou correctionelles soit seulemen à la Haine ou au mépris public." ezzel minősíttetik a kérdéses elem, genfi büntető törvénykönyv 303. czikkében. A tessini büntető törvénykönyv 345. §-ában a következő minősítés használtatik: „. . . . sarebbero capaci di esporío all' odio o sprezzo dél publico^ o die altrimenti degradarlo nella publica opinione. u Kiemeljük még az olasz és az 1870. évi ausztriai javaslatokat. Az előbbinek többször felhívott 407. czikke ezen kitételeket használja: „ed esporlo dl disprezzo od all' odio publico. Az utóbbinak 174. §-a pedig igy szól : „einer durch dieses Strafgesetz verbotenen, oder einer Handlung, welche ihn verächtlich zu machen, oder ihn in der öffentlichen Meinung herabzuwürdigen geeignet ist. u Mit kell tartalmaznia az állitásnak, hogy az rágalom legyen? Válasszuk bármelyiket a felhozott formulák közül : a különbség csak a szavakban lesz. Az eszme, mely kifejeztetett, mindenikben ugyanaz,- de kimerítve sehol sincs: mert nem lehet. Mi a közmegvetésben találtuk átalános caracteristicus jellegét mindazon ezernyi és ezernyi állításoknak, s állitások formáinak, melyekkel valaki rágalmazható. E tekintetben a belga törvénykönyv szövegéhez csatlakoztunk. A közmegvetest valamennyi új törvény használja, csakhogy némelyek — s az olasz javaslat is — alternative még a közggülöletet is említik. Mi ezt elhagytuk : mert a rágalom lényegét abban ismerjük fel, hogy az imputait cselekmény vagy tény ellentétben áll az erkölcsiséggel — a mi a törvénynyel való ellentétet is magában foglalja. Már pedig azon cselekmény, melyet erkölcstelennek tart a nép: a közérzületben megvetést költ fel annak elkövetője ellen. A becstelenségnek — az erkölcstelenségnek a közönség lelkületében felidézett eredménye : a megvetés. A becstelen cselekmény elkövetőjétől visszavonul minden tisztességes ember: az oly egyén kizáratik a becsületesek társaságából, s minden erkölcsös ember megvetését érezteti vele. A közmegvetés képezi tehát az erkölcstelenség és a becstelenség correlat fogalmát: ezért láttuk mi ezt — a rágalom eredményét illetőleg, a leghelyesebb kifejezésnek. ^többek jelenlétében vagy több, habár nem együtt levő személy elëtt. a Ezzel publicitás van kifejezve azon eszme, melyet az 1843-ki javaslat 266-ik §-a is követel, csupán a „botrányos" közzétételt mellőztük, mert ez nem kívántatik a rágalomra. Megegyezünk az előbbi javaslattal abban is ; hogy nincs rágalom nyilvánosság nélkül ; de mi sem fogadtuk el azon eszmét : hogy minden becsületsértő állítás, ha nyilvánosan mondatik : rágalmazást képez. A többek jelenléte alatt értjük a hatóságokat és bíróságokat is ; a mennyiben büntetendő cselekmény elkövetését magában foglaló, s biróság vagy hatóság előtti állítás forog fenn, ha ez — hamis vádat nem képez. Ellenmondunk azonban azon felfogásnak, mely azt, hogy hamis vád forog-e fenn, vagy rágalom, az állító azon szándékától teszi függővé: vájjon a hamis ténynek állitÓja akarta-e előidézni a büntető eljárást vágy sem. A súlypont — első rendben — az objectiv körülményeken van, azon t. i. hogy az állító oly cselekmény elkövetésével terhelt valakit, mely cselekmény — ha beszámítható ember által követtetik el : ezt büntetésnek teszi ki : továbbá azon körülményen : hogy oly személy előtt terhelte az illető egyént, a ki kötelezve van ily tett elkövetője ellen a büntető eljárást megindítani, vagy a följelentést — az eljárás megindítására kötelezett hatóságnak tudomására juttatni. Végre tekintettel a hamis vádra : a kérdés az — hogy az imént kiemelt két megkivántatóság mellett nem forognak-e fenn oly okok : melyek e két körülmény daczára is megakadályozzák a bűnvádi eljárás megindítását ? Azon körülmény mindazonáltal, hogy a feljelentő különösen szándékolta-e a bűnvádi eljárást előidézni: mitsem változtat a dolgon; föltéve — hogy cselekményében egyébként megvannak a dolus föltételei ; vagy is : ha az állító tudta, hogy állítása valótlan ; vagy
