Főrendiházi irományok, 1875. VII. kötet • 321-322. sz.

Irományszámok - 1875-321m

116 CCCXXÍ. SZÁM, Anyagi eleme továbbá a rágalomnak: „oly tény állítása, mély valódisága esetében az ellen, a kiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki.

u Az állitásnak tényt — egyet vagy többet, de határozott tényt kell tartalmaznia; nem minőséget, nem véleményt, nem ítéletet. A tényben objectivizálva van az ítélet; a becstelenités határozottabb formában nyilvánul, s nagyobb hitelt kölcsönöz az állitásnak, mintha ez — csupán az állitónak egy más személy erkölcsi értéktelensége felüli nézetét tartalmazza. A tény — legtöbb esetben „tett" — „cselekmény

11 lesz: azon egyén becstelenitő cscVkraénye, a ki rágalmazta tik. Ezzel az előtérbe jut a kérdés: vájjon nem volna-e a „tény" helyett: ezen szó „cselekmény" használandó. Ha csupán azon eset képezne rágalmat, melyben az állítás a bűnvádi eljárásra vezethető tényre vonatkozik: ez esetben lehetne talán a „cselekmény"-t használni: azonban ott van — a második módozata a rágalom elkövetésének: és erre vonatkozólag a „cselekmény"-t kifejezés — határozottan szűk lenne. De az első csoportra vonatkozólag is megjegyzendő : hogy valaki egy másik által — ítélet alakjában is, félreérthetlenül vádoltathatik büntetendő cselekmény elkövetésével. Ily esetben a körülményektől függ annak meghatározása: vájjon a vélemény illetőleg a megtámadottnak tulajdonított minőség nem csupán egy másik formája ennek — egy bizonyos tett elkövetésével való terhelésének. Ha az mondatik A-ról: hogy „váltóhamisító* ; 5.-ről: hogy „szökött katona" daczára a minŐsitő formának — ezen Ítélet sok esetben nem jelenthet mást: minthogy A. váltót hamisított ; B. megszökött a katonaságtól. De mindig nem lesz a minősitésnek ezen érteménye ; mert a váltóhamisítás alatt oly kitöltését a váltónak is értheti az állitó, melyet a törvény büntetendő cselekménynek nem tart. Ez esetben igen is fenn fog forogni becsületsértés: de nem rágalom. A legtöbb esetben ugyanaz lesz megállapítandó, ha valaki azon kifejezést használja másról, hogy „csaló" vagy rágalmazó, vagy árulói az állitónak ezen Ítélete nincs oly szoros összefüggésben egy concret tettel, hogy az egyéni Ítéletben a tett maga félremagyarázhatlanul objectiválva lenne. Oly sokféle cselekmény bélyegeztetik „ csalás "-nak, oly sok állítás mondatik a közönséges életben rágalmazásnak : hogy e kitételekkel, nem szükségszerüleg köttetik össze a csalás bűntette vagy vétsége, avagy a büntető törvény szerinti rágalmazás. Ez utábbi kitételek becstelenitők ugyan: de eyy határozott tény állításának — csak kivételesen, s bizonyos körülmények találkozása mellett lehetnének tekintendők. „mely .... a büntető eljárás megindításának okát képezné." Miért nem használtatott a következő szabatosabb formulázás : mely a büntető törvényekbe ütközikf Ennek oka az: hogy a formulázás formailag szebb, szabatosabb lett volna: de a vitákat nem akadályozta, hanem provocálta volna. Kérdés maradt volna mindig: vájjon a fegyelmi törvényekbe ütköző cselekmény vagy mulasztás: a büntető törvénybe ütközőnek tekintetett volna-e? vájjon a rendőri törvénybe ütköző cselekmény imputálása megállapitja-e a rágalmat? és vájjon kiterjed-e ezen szabály például az erdőtörvény megsértésének — vagy pedig valamely törvényhatóság statútumában büntetés alatt tiltott cselekmény elkövetésének imputatiojára ? A jelen formulázás ez iránt minden kételyt kizár, s bizonyos ; ez fogadtatott el azért is, mert a mi javaslatunk kérdéses szövegének a különös gonddal szövegezett olasz javaslat „se fosé verő potrebe dar luogo ad un procedimento pénale" teljesen megfelel, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki. A német büntető törvénykönyv 167. §-a a következő kitételt használja: „. . . demselben verächtlich zu machen oder in der öffentlichen Meinung herabzuwürdigen. " „. . , de nature à porter atteinte à l'henneur de cette personne, ou à l'exposer au mépris public." ez a belga Code 443. czikkének formulája;