Főrendiházi irományok, 1875. V. kötet • 240-288. sz.
Irományszámok - 1875-267
154 CCLXVIL SZÁM. Mint az átalános indokolásnál érintetett, az árva-ügyeknek a közigazgatási közegekre lett átruházásánál azon eszme szolgált irányadóul, hogy a közegek a vagyonkezelés körüli intézkedésekre, és a kezelés ellenőrzésére felügyelő és nyomozó eljárásukkal alkalmasabbak a polgári bíróságoknál, melyek rendszerint csak panasz folytán és felek által felhozott adatok alapján határoznak. Ezen közigazgatási tevékenységet tehát épen ez irányeszménél fogva ki kell terjeszteni oly esetekre is, midőn a vagyonkezelés a tulajdonos által nem kiskorúság, hanem más ok miatt eszközölhető nem levén, állami gondoskodásnak van helye. Ily esetek azok, midőn nagykorúak helyeztetnek gondnokság alá. De valamint annak megitélését, hogy a vagyont ki kezelheti legczélszerübben, vagyis a gondnok kiszemelését a gyámhatóságra kellett bizni, melyet a felügyelet, az eredmény iránti felelősség illet, úgy másrészről a gondnokság alá helyezés kérdését (46. §.) vagyis annak eldöntését, vájjon egy nagykorú önjogosultságától megfosztható-e, a bíróságnak kellett fenhagyni. Végre a fennebbi szempontokból a gondnok-kirendelést a távollévők, a börtönbüntetésre Ítéltek, és a végrendeleti utóörökösök részére szintén a gyámhatóságra mutatkozott czélszerünek ruházni, mely azonban csak szükség esetén gyakoroltatik. I. RÉSZ. III. Fejezethez. Mindenekelőtt a családfő és azok, kik a szülői hatalmat tényleg gyakorolják, vannak annak megitélésére hivatva, vájjon gyermekeik sorsának intézése azok kezére jusson-e, kik utána törvény szerint a szülői hatalom gyakorlatára jogositvák, vagy oly, esetleg nem a családhoz tartozó egyének kezébe, kiktől gyermekeiknek gondozását az előbbiekhez képest biztosabban várják. Azon jogot tehát, hogy gyermekeik részére gyámot, esetleg gondnokot is jelölhessenek ki, azokra kellett ruházni. Megtörténik azonban gyakran, hogy a szülő nem kivan vagyonáról rendelkezni, de óhajtaná azon egyént kijelölni, kit a gyámsággal megbizni akar, ez okból tehát a gyámgondnokjelölés nem köttetett kizárólag azon alakszerűséghez, mely a vagyon iránti rendelkezésre nézve fennáll, hanem csak oly feltételekhez, melyekből a szülőnek e részbeni akarata azon esetben is, midőn csak szóbelileg rendelkezhetett, megitélhető. E kijelölési jog azonban az által nyer korlátozást, hogy a gyámul vagy gondnokul kijelöltnek erre alkalmasnak kell lenni. A 40. §. azon eseteket határozza meg, melyekben a gyámság és gondnokság a törvénynél fogva igényelhető. Itt első sorban a nagyszülők vétettek figyelembe, azután a mostoha atya, és pedig azon indokból, mert az különben is a legtöbb befolyással lenne a kiskorúak ügyére, és mert nem mutatkozik czélszerünek, hogy az, a mi a család körében megtörténhetik, más a családon kivül álló egyén által teljesíttessék. Azután jönnek a közelebbi rokonok, Örökösödési sorrendjük szerint : minthogy itt csak jogról van szó, nem mutatkozott szükségesnek azon határt kijelölni, a meddig e részben a rokonok figyelembe veendők, másrészről a rokonnak valamely idegennél mindig elsőség volt adandó, miután ezektől több jó indulat várható, az alkalmatlanok kizárására pedig jelen törvény a gyámhatóságot felhatalmazza.
