Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
CLXXXIL SZÁM. 83 hogy a nevezett zárdák az Őket megillető tőkék tulajdonába jutván, a vallásalap illetéktelen terhétől megmenekedni "fog. A pénzügyministerium ezen ajánlata azonban nem valósult. A tőkék ki nem szolgáltattak, s ennek daczára az évi járulékokat nem a kincstár, hanem mai nap is a vallásalap viseli. Feleslegesnek látom e helyett a többször nevezett zárdákat illető javadalmak és egyéb fentérintett járulékok váltságtökéinek kiszolgáltatása végett a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyministerium között folytatott és fentebb már ismertetett tárgyalásokat ismételve elősorolni; elég legyen azok eredményéül megemlitenem, hogy a pénzügyminister 1875. évi november 23-án 43,092. szám alatt kelt fentidézett átiratában kijelentette, hogy a nevezett zárdák járulékai, „mint a korona részéről annak idejében jogszerüleg tett alapítványok, oly természetű terheit képezvén a kincstárnak, melyeket az illető alapitványt élvezett intézetek jogosan követelhetnek az államtól", „szívesen beleegyezik abba, hogy állandó változatlan és alapitványi természettel biró terhekül felvétessenek az államköltségvetésbe", és hogy a kérdéses alapítvány után a nevezett zárdák javára egyrészt az 1876. évtől folyó 140—140 frtnyi évi járulék állandó javadalom gyanánt ismét folyóvá tétessék, másrészt a múltra, vagyis az 1868—1875. évi időszakra a ministeri számvevőség kimutatása szerint kijáró 1120—1120, összesen 2240 forintnyi hátralék megtéríttessék. A mi ezen járulékok kiszolgáltatásának indokolását illeti, a nevezett zárdák jogát és a kincstár kötelezettségét a fentebb vázolt tényálladék és a Teréz-árvaház alapitványi járulékai tekintetében elősorolt indokok, mint melyek nagyrészben a nagyszebeni és brassói szent ferencziek járulékára is vonatkoznak, kellően igazolják. Elégségesnek látom tehát csak hivatkozni azokra és egyúttal az előadottakon kivül még a következő méltánylást érdemlő körülményeknek figyelembe vételét kérni. Jelen esetben ugyan nem Örök, hanem időleges alapítványokon nyugvó járulékok kiszolgáltatásáról van szó, mindazáltal ezen járulékok kiadására vonatkozólag a kincstár kötelezettsége mai nap még fennáll, mert azok legfelsőbb elhatározások értelmében oly feltételek bekövetkeztéig állaudósittattak, melyek mindez ideig teljesedésbe nem mentek. Ezen feltételek a szerzetes rendek szabályozása és azok rendes elláttatásának a vallásalapból eszközöltethetése. Mint átalában ismeretes, a szerzetes rendeknek a fennérmtett legfelsőbb elhatározásban érintett szabályozása terveztetett ugyan, de végre nem hajtatott. Ugyanez áll a másik feltételre : a szerzetes rendeknek a vallásalapból elláttatására vonatkozólag is, és igy a fennidézett legfelsőbb elhatározások értelmében a fennebb érintett feltételek bekövetkeztéig állandósitott alamizsna-javadalmaknak kiszolgáltatása a kincstárt ez idő szerint még mindig terheli. Ezen járulékok a vallásalapot semmi esetre sem terhelhetik, mert az, mint már előadatott, a fentebb jelzett czélokra és nem szerzetes rendek segélyezésére alapíttatván, azt a nagyszebeni és brassói ferenczrendüek javára bármily csekély mérvben is igénybe venni nem lehet, annyival kevésbé, mennyivel inkább sújtja az erdélyi r. kath. egyházat azon körülmény, hogy a vallásalap saját czéljaira is elégtelen levén, saját rendeltetéséből folyó terheit sem képes fedezni. Az erdélyi egyházmegyében 206 plébánia van nagy számú fiókközséggel. Ezen községek között igen sok helyen omladozásnak indultak a templomok és lelkészlakok, melyek haladéktalan javitásra várnak ; még több helyen teljesen hiányoznak az egyházi épületek, melyek felállítását a nép vallásos nevelése sürgetőleg igényli. A plébániák egy nagy részében, jelesen a kincstár kegyurasága alá tartozó 33 lelkészségben is oly szegényül javadalmazvák (150— CO j frttal) az egyház szolgái, hogy különösen a világtól elzárt félreeső helyeken sanyarú anyagi viszonyok között tengődnek. Az erdélyi vallásalap bevétele az 1875. évi legutolsó költségvetés szerint 33,194 forintot n*
