Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
84 CLXXXIL SZÁM. tesz, ezen Összegből a változás alá nem eshető kiadásoknak és a károlyfehérvári káptalan, valamint a nagyszebeni és brassói zárdák javadalmának levonása után új egyházi épületek felállítására és a régiek kijavítására csak 5,000 frtnyi részlet marad. Ezen összeg, szemben a szükségletekkel, oly csekély, hogy az számba alig vehető, s az, mint az erd. r. kath. status igazgatótanácsa múlt évi október 5-én 644. szám alatt kelt felterjesztésében kijelenti, tizedrésznyire sem elégséges, s ennélfogva a vallásalapnak a nevezett káptalan és zárdákat illető javadalom terhe alól felmentése napról-napra sürgősebbé válik, mert a halasztás „akkora kárt és romlást okoz az egyházi építményekben, melyet később helyrehozni nem lehetend." Ezen körülmény a pénzügyi bizottság azon véleménye ellenében, mintha a vallásalap a károlyfehérvári káptalan s nagyszebeni és brassói zárdák járulékait nehézség nélkül fedezni képes lenne, minden kétséget kizárólag kimutatja azt, hogy a vallásalap a saját rendeltetésével összefüggő kiadásokat sem képes fedezni, s még kevésbé képes egyenesen a kincstárt terhelő adósságokat a kincstár helyett illetéktelenül viselni a nélkül, hogy jövedelmeinek ezen megcsonkítása s eredeti rendeltetésének megsértése által a kath. valláson, a kath. magyar vallásos nevelésén és nemzeti érdekén érzékeny sebet ne üssön. Az előadottakból kitűnik, hogy a nevezett zárdák javadalmai a vallásalapot nem terhelhetik, és ennélfogva mi sem jogosabb, mint hogy a kath. egyház javára rendelt ezen alap felmentessék azon járulékok kiszolgáltatása alól, melyek nem őt, hanem az államkincstárt terhelik, s melyeknek mint királyi alapítványokon nyugvó és jelenleg is jogérvényben fennálló kincstári járulékoknak az államkincstárból való folyóvá tételét a jog és a méltányosság egyaránt követelik ; de igénylik azt a Nagyszebenben és Brassóban lakozó magyarság vallási és magyar nemzeti érdekei is. Ezen városok r. kath. plébániáiban ugyanis az isteni tisztelet, a vallásos szertartások s a hitszónoklatok német, ellenben ezen szerzetesek kolostoraiban magyar nyelven tartatnak, s igy ezen kolostorok azok, melyek templomában a brassói és nagyszebeni magyarság az egyház vigasztaló szavában és oktatásában részesittethetik. Ezen két zárda jövedelme azonban köztudomás szerint, melyet a es. kir. pénzügyministerium s udvari korlátnokság által annak idejében elrendelt vizsgálat alkalmával szerkesztett kimutatások igazolnak, oly csekély, hogy az nemcsak a kolostori épületeknek időközönként szükségessé váló kiigazítására, hanem a szerzetesek életfentartására is elégtelen ; már ha a kérdéses két zárdának létezése úgy vallás, mint magyar nemzeti szempontból, — mint ezt annak idejében az erdélyi főkormányszék az ügy részletes megvizsgálása után 1867. évi május 18-án 10,059. sz. a. kelt jelentésében kifejtette, — okvetlenül szükséges : úgy elkerülhetlenül szükséges az is, hogy azok fentartása biztosíttassák, és e végre a szóban lévő járulékok ezentúl is kiszolgáltattassanak. Budapesten, 1876. május 10-én. Trefort Ágoston s. k., vallás és közoktatásügyi mioteter.
