Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
82 CLXXXII. SZÁM. rendelettel a nagyszebeni és brassói szent ferenczrendü zárdának a nagyszebeni, illetőleg a brassói kerületi íiscalis dézsmából évi 40—40 köbölnyi javadalmat engedélyezett, a mely javadalmat az 1786. évi május 8-án 4976. sz. a. kelt legfelsőbb elhatározás a szerzetesrendek további szabályozásának bekövetkeztéig és II. Lipót királynak 1790. évi legfelsőbb elhatározása (udvari rendelet 14,717. 1790. évi november 25-éről) a kolduló szerzeteknek a vallásalapból leendő megfelelő elláttatásáig („bis derlei Mendicanten Klöstern der ordentliche Unterhalt aus dem Religionsfond bemessen wird") állandósította. A nevezett zárdák ezen alamizsna-javadalomnak 1848. évig szakadatlan élvezetében voltak, a midőn a dézsma eltörlésével ezen 40—40 köböl gabonának természetben való kiszolgáltatása is megszakadt. A mi ezen alamizsna-javadalom megváltását illeti, ennek fejében a nagyszebeni zárda részére 1848. évi november 1-étől 1850. évi november 1-éig váltságul 275 frt 30 kr. ugyan kiadatott, azonban ezen időtől fogva a kiszolgáltatás megszűnt, mignem a es. kir. pénzügyministerium az erdélyi udvari eancellária és az erdélyi főkormányszék közt folyt tárgyalások után a nagyszebeni zárdát a kérdéses alamizsna után 1850. november 1-étől 1864. évi deczember végéig terjedő időre illető váltság a es. kir. pénzügyministeriumnak 1866. évi május 3-án 7752. sz. a. kelt rendeletével 2700 írtban megállapittatván, az az államköltségvetésbe, mint a nagyszebeni zárdának megtérítendő összeg felvétetett s az államkincstárból ki is fizettetett, Ugyanezen évi alamizsna a közép piaczi ár szerint 1865. és 1866-iki évekre 140 frtnyi és az 1867-iki évre 182 frtnyi váltsági árban szolgáltatott ki. A brassói ferenczrendü zárdának azonban ugyanezen nemű javadalmazása után a megfelelő évi kárpótlás 1867. év végéig ki nem szolgáltatott, a midőn am. kir. pénzügyministeriumnak 1867. évi September 25-én 46,785 sz. a. az erdélyi pénzügyigazgatósághoz intézett rendeletével a nevezett zárdának az 1848. november 1-étől 1867. deczember 31-éig terjedő időszakra vonatkozó igénye évi 140 frtnyi átlaggal 2683 frt 33 krban megállapittatott s az „1868. évi költségvetés alapján az állami pénztárból folyóvá tétele" elrendeltetett s ez Összeg tényleg ki is adatott. Ugyanezen rendelet által, mind a nagyszebeni, mind a brassói ferenczrendü-zárda javadalma évi 140 frtnyi átlagos váltsági árban megállapittatott és ennek 1868. évi január 1-étől az állampénztárból kiszolgáltatása biztosíttatott. Az 1868. évi államköltségvetésbe a nevezett két zárda javadalma 140—140 frtfcal, valamint a gyulafehérvári káptalan 5985 frtnyi javadalma, mint fentebb már emiitettem, fel is vétetett ugyan, *) azonban a pénzügyi bizottság azokat törlendőknek s az illető szükségleti tételeket a kath. vallási alapra átviendőknek véleményezvén**), a pénzügyministernek 1868-ik September 9-én 1692-ik szám alatt kelt megkeresése folytán a káptalannak a legutolsó időig az államkincstárból akadálytalanul kiszolgáltatott javadalmán kivül nevezett két zárdának a pénzügyminister által 1868-ik évi július 24-én 38.800. szám alatt folyóvá tett 140—140 frt járuléka is 1868-ik évi szeptember 23-án 16.176. sz. a. kelt vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelettel beszüntettetett s a vallás alap terhére áttétetett. Mint már megérintettem, a nevezett zárdákat illető járulékoknak az államköltségvetésből való kitörlése s az erdélyi vallásalapra áttétele az érdeklett felek egyikére sem látszott anyagi hátrányt hozni, mert időközben a m. kir. pénzügy minister 1868. aug. 12-én 13.432. sz. a. kelt átiratában az ezen zárdákat illető 140—140 frtnyi járuléknak megváltását s a megfelelő kárpótlási tőkének kiszolgáltatását megajánlotta és ennek következtében biztos kilátás volt arra, *) 1868-iki költségvetés 10. 1., 39. fej., I. czim, 8. rovat. **) Az 1865. deczember 10-re Összehívott országgyűlés képviselőházának irományai, V. kötet, 268. lap. a) c) ; 269. lap. B) b).
