Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
CLXXXIL SZÁM. 81 Kétségtelen tehát, hogy a káptalan javadalma a kincstárt terheli: de kétségtelen az is, hogy annak kiszolgáltatása az erdélyi vallásalapra semmi esetre sem rovathatik. Az első'négy kanonoki szék javadalma ugyanis világosan a királyföldi dézsmából alapittatott, s igy annak kiadatása is a dézsmából, illetőleg azon alapból, melybe a dézsmakárpótlás befolyt vagyis a kincstárból eszközlendő s azzal nem terheltethetik egy más alap, mely a dézsmakárpótlással semmi összefüggésben sem áll. Az ötödik és hatodik kanonoki szék javadalmazására szolgáló 22,000 pfrtnyi tőkét nem a vallásalap, hanem az 1737. évi oct. l-jén kelt két rendű kötelezvény szerint III. Károly s általa a kincstár vette kölcsön s igy ezen kölcsön kamatait nem a vallásalap, hanem a kincstár tartozik fizetni, valamint a káptalan is nem a vallásalaptól, hanem a kincstártól van jogositva a visszafizetési ^telezettség mellett kölcsönvett tőkét visszakövetelni, mert ezen 22,000 pfrtnyi kölcsön kamatainak fizetése a királyföldi dézsmából, mint „különleges jelzálogból * biztositatott s igy azok jogilag csakis a dézsmakárpótlási tőkét, s illetőleg a kincstárt, nem pedig a vallásalapot terhelhetik. À nyolcz kanonoki széknek 200—200 frt pótjavadalma d. e. Mária Terézia által a kincstár terhére rendeltetett ki, s ugyancsak a nevezett királynő által más czélokra alapitott vallásalapra a százados gyakorlat után Önkényesen, az igazsággal megegyezőleg át nem tétethetett. A káptalan javadalma a vallásalapot egyébiránt azért sem terhelheti, mert ezen alapot épen a dicső emlékű királynő Mária Terézia az austriai jezsuiták javára rendelt hagyomány gyanánt a lissaboni bankban kezelt és a jezsuitarendnek Portugalliában megszüntetése után a portugalliai udvartól visszakövetelt 400,000 frt alaptőkével kizárólagosan a szoros értelembenlelkészkedésselfoglalkozó római kath. szertartású papok segélyezésé re, kathol. templomok és plébániai lakok építésére és azok fentartására rendelte, s ezen alapot Erdély püspökei és más jólelkű alapitók ugyanazon czélból gyarapították Ezen alap tehát nem a károlyfehérvári káptalan, nem szerzetesrendek és kolostorok segélyezésére lévén rendelve, e czélra az az alapitó levelek s az ország törvényei sérelme nélkül nem is fordittathatik : mert az ország fennidézett törvényei, jelesen az erdélyi 1791: 54. t.-cz. az alapítványoknak az alapitók rendelkezéséhez s szándékához képest leendő fentartását és megállapitott czélokra forditását biztosítják és szentesitik. Ha azonban az ország törvényei egyátalában tiltják az alapitványok vagyonának saját czéljaiktól elvonását, ugy jelen esetben különösen tiltja azt azon körülmény, hogy akkor midőn a vallásalap saját czéljaira is elégtelen, és ennélfogva az erdélyi r. kath. egyházmegye szükségleteit fedezni képtelen ; midőn e megye számos helyén hiányzanak a szentegyházak és plébániák, roskadozásnak indultak a templomok és lelkészlakok, és csekély javadalmazás mellett legnagyobb nélkülözéseknek kitéve, az anyagi élet sanyaraival küzdenek ezen megye kath. lelkészeinek legtöbbjei; midőn más felekezetektől, nemcsak fejedelmi alapítványokon nyugvó járulékaik meg nem vonatnak, hanem az állam részéről még segélyben is részesittetnek : akkor az igazsággal össze nem egyeztethető, hogy a vallásalap a károlyfehérvári káptalannak, valamint a brassói és nagyszebeni ferenczi zárdáknak királyi alapítványokon nyugvó 5985 frtnyi, illetőleg 140 — 140 frtnyi javadalmával terheltessék. A nagyszebeni Terézárvaházon és a károlyfehérvári káptalanon kivül a nagyszebeni és brassói szent ferenczrendü 'zárdák is élveztek királyi alapitványok folytán a királyföldi dézsmából némi csekély javadalmat, melyben ezen zárdák, tekintettel egyfelől a lelkészet terén való egyházi működésükre, másfelől jövedelmük egy részének időközben történt megszüntetésére, d. e. Mária Terézia és utódai által részesittettek. Ezen járulékok keletkezése a következő : Mária Terézia királynő 1773. évi September 11-én és 1780. évi aug. 31-én kelt udvari FŐRENDI IROMÁNYOK IV. 1875/S. 11 A nagyszebeni és brassói szent Ferenczrendü zárdák királyi alapit ványainak ügye.
