Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
74 CLXXXIL SZÁM. kívánságának ad kifejezést, hogy a Teréz-árvaház általa elismert járulékainak, valamint a nevezett zárdák járulékainak folyóvá tétele végett vele időközben közlött törvényjavaslat a gyulafehérvári káptalan járulékaira is kiterjesztessék. Ezen kívánságnak megfeleloleg a törvényjavaslat kiegészíttetvén, a pénzügyminister folyó évi fehruár 28-án 9128. szám alatt kelt átiratában azt elfogadta és hozzájárult, hogy az elősorolt alapítványok után az árvaházat illető s fennebb részletezett 17,690 frtnyi, valamint a nagyszebeni és brassói zárdákat illető 140—140, összesen 280 frtnyi javadalom az 1876-ik évtől mint állandó járulék, s a múltra nézve ugyanazon alapítványok után az ide csatolt kimutatás szerint az árvaház részére fentérintett 2000 köböl gabona váltsága után hátralékban maradt 20,280 frtnyi részlet mellőzésével kijáró 53,070 frtnyi és a nevezett zárdák részére kijáró 1120— 1120, Összesen 2240 frtnyi Összeg, mint megtérítendő hátralék, az államköltségvetésbe felvétessék. A Teréz-árvaház és alapítványai fentebb vázolt történetének előrebocsátása után, melyből kiderül, hogy jelen esetben nem felekezeti intézetnek az állam által leendő segélyezéséről, hanem Mária Terézia királynő által királyi joggal tett alapítványok után az érdeklett intézetet megillető, s törvény utján is érvényesíthető oly kincstári járulékok kiszolgáltatásáról van szó, melyekhez hasonlók Erdély ágostai és helvét hitvallást követő evang. lakosaitól meg nem tagadtattak, a fent elősorolt javadalmak kiszolgáltatásának indokolására még a következőket jegyzem meg. Fejedelmeink legfőbb kegyúri, továbbá a királyi kiváltság és adományra vonatkozó felségjoguknál fogva a vallás és nevelés előmozdítása végett alapitványok tételére joggal bírtak ; ezen jogukban az adomány tárgyára nézve csakis annyiban voltak korlátolva, hogy alapítványokat és adományokat a korona elidegenithetlen javaiból nem tehettek ; ámde a korona elidegenithetlen javai, és pedig Magyarországban a szoros értelemben vett koronái javak, Erdélyben a tiszta fiscalitások közé a clézsmák nem tartoztak, mint azt az 1514 : III. t.-cz. az App. Const IL ß. 8. ez. és 4. §. és az App, Const. II. R. 10. ez. 5. §. igazolják, mely utóbh idézett törvényczikk nyiltan kimondja, hogy „a dézsmák collatiója a fejedelmek hatalmában vagyon", s ezt ugyanezen törvény megelőző szakasza (App. Const. II. R. 10. ez. 4. §.) érvényre is juttatja, midőn a szász papságot a tőle elvett s Báthory Gábor által részben visszaadott királyföldi dézsma élvezetében megerősíti. A fennebb elősoroltak szerint tehát Mária Terézia királynő a kérdéses alapitványok tételére, mint ezt 1875. évi november 23-án 43,092. sz. a. kelt átiratában a pénzügyminister is beismeri — felségjogánál fogva kétségtelenül jogositva volt. Ezen alapitványok jogérvénye jelenleg is fennáll. Ugyanis az App. C. I. R. 5. ez. 1. §. az egyházi tanítóknak az általuk birt dézsmaquarta vagy egyéb jövedelemtől megfosztását megtiltja s az 1791 : II. t.-cz. által megerősitett Lipótféle hitlevél 2. §-a is a megelőző fejedelmek által akár magánosoknak, akár valamely bevett vallású egyháznak, plébániának, iskolának tett adományokat, dézsmákat vagy bármely javadalmakat megerősíti; továbbá a magyarországi 1715 : 74., 1723 : 70., 105., 1790/1:23., továbbá az erdélyi 1791 : 54. törvényezikkek a kegyes alapítványoknak az alapítók szándékához képest leendő érvényesítését és fentartását biztosítják. Végre ezen adományokat és alapítványokat már százados gyakorlat is megerősítette, s igy az árvaház javára az elbirtoklás és a kincstár terhére az elévülés esete állott be. Az elősorolt alapitványok tehát fejedelmi joggal rendelt Örök alapitványok jogi természetével bírván, jelenleg is jogérvényesek, és ennélfogva az ezen alapítványokra fektetett járulékok kiszolgáltatásának kötelezettsége a kincstárt mai nap is terheli, mert: 1. azerdélyi 1848 : 6. t.-cz. elrendeli, hogy „dézsma eltöröltetése miatt fizetésüktől megfosztott papok és minden más egyházi személyek és a szebeni árva- és lelenczház is káruk kárpótoltatása felől biztosittatnak" és ezen elvnek megfeleloleg, az 1854. június 21-iki úrbéri nyílt parancs alapján a szász papság részére a királyföldi tized kárpótlása fejében több millióra menő
