Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-182
CLxxxii. SZÁM. n alá — magán alapitványaiból magát fentartani képtelen és a költségvetésben évről-évre mutatkozó tetemes hiány az intézetet a feloszlatással fenyegeti ; figyelembe véve továbbá, hogy ezen, kiválóan magyar, jelesen a sajnos tapasztalás szerint külföldre kivándorló székely családok gyermekei nevelésére szolgáló árvaintézetnek fentartását, valamint az emberbaráti szeretet, ugy az oktatás igényei, továbbá a magyar polgári elem fejlesztése, végre nemzeti és politikai indokok egyaránt sürgetői eg igénylik : nem késtem a reám bizott ministerium vezetésének átvétele után a Teréz-árvaházat, valamint a károlyfehérvári káptalant s a nevezett zárdákat illető járulékok megváltása tárgyában a pénzügyminister által félbeszakitott tárgyalásokat újból megindítani. Kötelességemnek tartottam ezt annyival inkább megtenni, mennyivel inkább meg voltam győződve a kérdéses alapitványi járulékok jogosságáról és mennyivel inkább kívánatosnak tartottam, hogy a tárgyalásoknak kedvező sikerre vezetése által megszüntethessék azon neheztelés, mely Erdély katholikus polgáraiban keletkezett és melyről az erdélyi kormányszéknek, továbbá az erdélyi róm. kath. statusgyűlésnek elődeimhez s hozzám intézett számos feliratai, az erdélyi püspöknek és a káptalannak sürgető felterjesztései, továbbá a mondott status gyűlésnek tanácskozmányai s legutóbb ő Felségéhez 1874. évi július 2-án intézett folyamodványa tanúskodnak. Fölöslegesnek látom a folytatott tárgyalások mozzanatait részletesen előterjeszteni. Elégségesnek tartom megemliteni, hogy Szlávy József, Kerkapoly Károly után a pénzügymioisterium vezetésével megbizott ministerelnök nem vonakodott ugyan az átirataimban kifejtett tényálladék alapján a kérdéses alapitványi járulékok jogosságát 1874. évi márczius 5-én 5834. szám alatt kelt átiratában beismerni, de mielőtt ezen beismerés gyakorlati érvényesítésébe bocsátkoznia lehetett volna, a pénzügymitnsteri tárczát Grhyczy Kálmán vette át, kit, a szőnyegen levő ügyben érdemleges nyilatkozat-tétele előtt, a pénzügyministerium vezetésében, a jelenleg működő minister váltott fel, ki a vele folytatott tárgyalások első eredményéül, múlt évi november hó 23-án 43,092. sz. a. kelt átiratában kijelentette, hogy az árvaház részére Mária Terézia királynő által: 1. a királyföldi tizedjövedelemből kirendelt készpénzjavadalom 2000 pfrt = 2,100 o. é. frt, 2. ugyanazon tizedből kijáró 2500 köböl gabona váltsága 5000 „ == 5,250 „ „ 3. ugyanazon tizedből kijáró 2000 köböl gabona átlagos váltsága 9,500 „ „ 4. végre a házassági felmentvényi díjak fejében megállapított átalány . . 800 „ = 840 „ Összesen 17,690 o. é. frtnyi javadalom, valamint a nagyszebeni és brassói ferenczrendiek részére 40—40 köböllel ugyanazon királynő által megszabott és újabb időben 140—140 frtnyi egyenértékben megáilapitott s összesen 280 frtra menő járulék, mint „a korona részéről annak idejében kegyes czélokra jogszerűié g tett alapítványok oly természetű terheit képezik a kincstárnak, melyet az illető alapítványt élvezett intézetek jogosan követelhetnek az államtól. Ezen terheknek megváltására" nézete szerint a „kincstár nem kötelezhető, de igenis kész részéről szívesen beleegyezni abba, hogy az előirott tételek szerint állandó, változatlan és alapitványi természettel biró terhekül felvétessenek az államköltségvetésbe." A mi a Teréz-árvaház részére eredetileg a tartományi pénztárból kijárt 4000 pfrt = 4200 o. é. frtnyi, valamint a sorsjátéld jövedéken alapuló 840 frtnyi járuléknak kiszolgáltatását illeti, erre vonatkozólag a pénzügyminister egynémely felvilágosítást nyújtó adatok hiányában még nem nyilatkozott; ellenben 1876. évi január 31-én 60,644. sz. alatt kelt átiratában beleegyezését jelenti ki, hogy a károlyfehérvári káptalan 5985 frtnyi javadalma 1876. évtől kezdve az államkölíségvetétibe felvétessék és folyó évi február 20-án 7083. sz. alatt kelt újabb átiratában azon FŐRENDI IROMÁNYOK IV. 1875/8, 10
