Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.

Irományszámok - 1875-185

136 CLXXXV. SZÁM. jelentésének sorrendjét követi, ugy hiszi, hogy a helyes utat választotta; eleve is megjegyezvén, hogy azon jelentésnek több — épen nem alapos s nem lényeges — tételeire reflectálni nem fog. I. A kormány, helyesebben az azon ido szerinti pénz- és közlekedésügyi ministerek ellen az hozatik fel, hogy az engedélyt megbizhatlan egyéneknek adták, felügyeleti jogukat nem érvényesítek s a vészes párisi szerződéseket nem kifogásolták; az építkezést szabatos tervek nélkül kezdeményezték, később pedig nagymérvű terv-változtatás okkal a munka folyamát megakasztván, több munkálat-követeléseikkel neheziték; a befejezett munka felülvizsgálatát elmulasztották. Cautio fejében pedig csekély összeggel elégedtek meg. A kormány érdeklett tagjai az első pontra nézve igazolásukat találják az 1868. augustus 16. és 19-én felvett, jegyzökönyvekben, melyek kiderítek, hogy a Waring testvérek ajánlata a vállalatra másokéi felett összehasonlithatlanul előnyös volt, az ajánlkozók megbizhatósága iránt sem hiányzott a megnyugtatás, különös gondoskodásra pedig a nyilvános offert eljárás mellett alig voltak kötelezhetők. Igaz, hogy a vonalnak Kolozsvártól Brassóig leendő kiépítése a nyilvános eljárás mellőzésével adatott ki, de ez, az első offert eljárás adatai után alig gáncsolható, a minthogy azt a törvényhozás később acceptálta is. A mi a felügyelet gyakorlását illeti — tény az, hogy az illető ministerek a párisi szerződés ellen kifogást nem tettek, — tény, hogy ezen szerződések ellátása körül, mind a közlekedési, mind pedig a pénzügy minister részéről késedelmezés észlelhető, miután azok a vizsgálati iratok szerint, majdnem két éven át vártak az elintézésre, — azonban maga a késedelmezés s az észrevételezés elmulasztása ez esetben irre vei ans nak mutatkozik annyiban, a mennyiben a ministerek a szerződéseknek a társaságra vonatkozó kérdéseit a társaság belügyének tekintvén, azokra befolyást gyakorolni kotelességöknek nem is tartották. Az azon időtti kormány két tagja: Kerkapoly Károly és Tisza Lajos ministerek, a képviselőházhoz intézett nagy jelentésükben, ezen nézetüket mint elvi megállapodást hozzák fel, mondván: „ők a nevezett szerződések határozatainak a részvényesek érdeke szempontjából való átvizsgálását mellőzendőnek tartották." Hogy a felügyeleti jognak s kötelességnek ilyetén értelmezése átalában helyes — és ha nem az, mennyiben eshetnék az abból kifolyó mulasztás a ministeri felelősség rovására, annak elemzését ezen véleményezés körén kívül esőnek tartom. Ha a kormány a munka folyama közben változtatásokat rendelt — arra feljogositá az engedélyokmány 2. §-a, hogy ezen jogát a megengedett határokon innen vagy túl gyakorolta-e — azt esetleg csak a polgári biróság mondhatja meg. A cautio kisebb voltát is igazolja az ezen vállalatnál alkalmazásba vett biztosítási mód, valamint az, hogy a társulat alakulásához szükségelt alaptőke 30 %-je elég idején befizettetett. De ha a most felhozottak másként állanának is, nevezetesen ha a kormány illető tagjai az engedélyes személy megválasztásánál a kellő óvatosságot, a cautiónál az elővigyázatot nem is tartották meg,' ha a tervek annak idejében való elkészítésénél s a munkák collaudálásánál mulasztást követtek volna el, ha a párisi szerződések elintézésénél a felügyelet törvényszerű kötelességét csakugyan elmulasztották volna is, még azért ellenük annak gyanúja, hogy ők hivatalos kötelmeiket, mások jogait s érdekeit, tudva jogellenesen vagy is szándékosan sértették volna meg, sehol fel nem merül s ily vád ellenük, sem az egyes panaszlók sem a társulat kiküldött bizottsága által nem is emeltetik. A kormánynak — ezen egész ügyben követett eljárása tehát — büntető-eljárás tárgyát, nem képezheti.