Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-185
CLXXXV. ÈZAM. 137 II. Az engedélyes Waring testvérek és az „ an glo-osztrák "-bank ellen a vádak Összesége abba foglaltatik, hogy Ők a párisi szerződéseket szándékosan a társulat megrontására, nevezetesen az épitési alap egy részének jogtalan elsajátitására czélzólag kötötték : a) a szerződésben a részvény társulat alakitása a társulat és az igazgató választmány közti viszony megállapítása iránti intézkedések ellentétben állanak az 1840. évi XVIII. törvényczikk rendeleteivel ; b) az ezüstben befizetett részvények és kötvények árfolyama az előbbié a névérték 64% — az utóbbiké 74% osztrák bankjegyekben számitandó összegben állapíttatván meg, ezáltal az alaptőkét mintegy 8 millió forinttal apasztották; (Bordereau régulateur I. II.) c) az épitési szakokat helytelenül osztották be s ennek folytán a rövidebb vagy könynyebb pályák kiépítéséért illetéktelenül nagyobb összegeket tettek a számlára ; a nehezebb részeket pedig kiépítetlenül hagyták. Igaz, hogy a párisi szerződésben a részvénytársulat az igazgató-választmány alakitása iránt az 1840: XVIII. törvényczikktöl lényegesen eltérő intézkedéseket tartalmaz. De ez természetes, miután a hivatolt törvény a vasut-épitéssel szemben teljesen absolut. Az 1840 : XVIII. törvényczikkben tiltott „au porteur" papirok nélkül vasutat senki sem épithet. A társaság és igazgató-választmány olyatén alakítási módja, minő a párisi szerződésben olvasható, a külföld kereskedő-codexeiben ösmert dolog, s az, hogy az első igazgató-választmányt az engedélyes nevezi ki, a magyar uj kereskedelmi törvényben is meg van engedve. Mindazok miatt tehát a párisi szerződés ellen alapos kifogást tenni alig lehet. A bank által az építkezőknek anticipative kiszolgáltatott értékpapírok árfolyamának 64 %, illetőleg 74 %-tel bankjegyekben történt megállapítása, a nevezett szerződésnek legtöbb vitára alkalmat szolgáltató, legkomolyabb pontja, mely pont a vizsgáló bizottságok számítása szerint 7—8 millió forintig kárositá meg a társulatot. Ezen pénzüzleti műveletnek tanulmányozása után azonban azon eredményre jutunk, hogy ezen intézkedés szorosan véve, magára a rész vény társulat érdekeire nézve egészen közönbös. De feltéve, hogy ezen árfolyam — ha nem is a részvénytársulatra, mint olyanra — hanem a társulatra, mint a Waring testvérek építkezési kötelezettségeinek átvállalójára csakugyan hátrányos s ha ennek következtében meg is engedjük, hogy az ezüstben történt befizetések árkülönbözetére a társulatot a polgári utou érvényesitendő kereset megilleti: magában e tényben a bűnösség indiciumait nem találjak meg. Ugyanis a szerződésnek ezen pontja kizárólag a pénzt szolgáltató bank és az épitkezési vállalkozókra vonatkozik, — tehát keletkezésekor — a midőn még azt, hogy a társulat Waringek kötelezettségét időközben átvállalja, — tudni, sőt feltenni sem lehetett — mondjuk a társulat megkárosítását nem czélozhatta. A szerződés e pontjának tartalma az azt megkötő felek előtt teljesen ismert volt; — azok által nyíltan, minden fentartás nélkül elfogadtatott, szövege leplezetlenül az igazgató-választmány és a kormány elé terjesztetett, ugy, hogy teljesen ki van zárva annak feltehetése, mintha ezen pont akár valamely tény elferdítése, elhallgatása s igy valamelyik fél bűnös rászedése mellett keletkezhetett volna. Egyébiránt a neheztelthez hasonló pontok, a vasutak épitése körül épen nem szokatlanok. A mint az ügyiratok mellékletei közt olvasható, hasonló szerződések a kassa-oderbergi, az éjszakkeleti vasutak épitése alkalmából is köttettek, még pedig a fent kitettnél még alacsonyabb árfolyam mellett. Ezen szerződések közül az egyik a kassa-oderbergi, észak-keleti — a magyar kormány alált 1868. október 16-án át vizsgáltatván, helybenhagyatott. A mikor tehát az „anglo- osztrák "-bank FŐRENDI IROMÁNYOK. IV. 1875/8. 18
