Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-185
132 CLXXXV. SZÁM, Midőn azonban a kormány mindezen ajánlatokat elutasítva kijelentette, hogy ajánlatától el nem tér s azt oly maximumnak tekinti, melynek el nem fogadása esetén az egyezkedési tárgyalásokat elejtetteknek volna kénytelen tekinteni, az igazgatótanács azt elfogadni s a közgyűlésnek ajánlani késznek nyilatkozott az esetre, ha a kormány által adandó kötvények arany-értékre állíttatnak ki s teljes adómentességet élvezendnek. A kormány megfontolta azt, hogy a részvényesek részvényeik után, melyekért az emiitett állami kötvények adatni terveztetnek, az engedélyokmány 29. §. értelmében az egész vasút-vonal forgalomba tétele napjától, tehát 1873. évi augusztus 14-töl számított 10 éven át teljes adómentességet élveznek, hogy tehát méltányosnak látszanék legalább azon időre a kötvények szelvényeit is adómentességgel ellátni, s megfontolva másrészt, hogy az adómentesség a pénzpiacz kedvezőbbre váltával nagyobb terhet képezne az államra, mint a kárpótlásul adandó kötvényeknek arany-értékben kamatozása s törlesztéséből folyó árkülönbözet s végre kénytelen levén beismerni az igazgató-tanács azon állításának helyes voltát, hogy a mai pénzviszonyok közt nem aranyra szóló állami kötvények tovább adása rendkívüli nehézségekkel volna összekötve, hosszabb tárgyalások után beleegyezett, mikép e papírok arany-értékre szóljanak, ellenben adómentességet ne élvezzenek. Ez alapon tehát a törvényjavaslattal bemutatott szerződés meg is köttetett s az a társulatnak 1876. évi január hó 31-én tartott rendkívüli közgyűlésében alapszabály szerű módon elfogadtatott. Ezek után kötelességünknek tartjuk még a t. képviselőház múlt évi május 24-én 5590. szám alatt hozott határozatának mily módon lett végrehajtásáról is jelentést tenni. E határozattal ugyanis „a keleti vasút ügyében kiküldött vasúti és pénzügyi bizottmányok jelentése minden ahhoz tartozó iratokkal oly utasítás mellett adatott ki a kormánynak, hogy ez, azoknak alapján a szükséges és saját hatáskörébe eső intézkedéseket azonnal megtegye és ebbeli eljárásáról szóló jelentését a jövő országgyűlés kezdetén a képviselőháznak mutassa be; — ugyanakkor terjeszsze be egyszersmind azon netán szükségesnek vagy czélszerünek mutatkozó további teendők iránti javaslatait is, melyek saját hatáskörén kivül esvén — törvényhozási intézkedéseket igényelnek." Hogy mit tett a kormány ez ügyben saját hatáskörén belől, azt nagy részben már jelentésünkben volt szerencsénk előadni s csakis azt kivánjuk még kiemelni, hogy a mondott határozat keletkezte után mellőzhetlennek találtuk az összes vizsgálati iratokat az állami főügyésznek oly ezélból kiadni, hogy azok beható tanulmányozása után véleményt adjon az iránt: vájjon a keleti vasút engedélyezése, társulatának megalakulása vagy vonalai kiépítése körül követett eljárások valamelyikében fedezhető-e fel oly cselekvény, mely a büntetőtörvény ^határozatai szerint a bünfenyitő eljárás sikeres megindítását indokolná s ha igen, mely cselekményre vonatkozólag s ki ellenében volna ezen vizsgálat foganatba veendő. A kormány kebeléből a fentebb elősoroltak tárgyalására kiküldött bizottság elnöke egyúttal utasítást nyert, hogy az állami főügyésznek mindazon felvilágosításokat megadja s azzal mindazon hivatalos iratokat közölje, melyeket vizsgálatai tekintetéből tőle kívánni fog.' Az állami főügyész az ügynek több mint fél éven át való tanulmányozása után jogi véleményét benyújtván, abban részletesen tárgyalja az egyes felmerült kérdéseket s azon nézetének ad kifejezést, hogy az esetre, ha Waring s megbízottja ellen azon pillanatban, midőn ez utóbbi a munka beszüntetésével fenyegetőzött, letartóztatás! határozat s azzal egyidejűleg a szigorú bünvizsgálat elrendeltetik, — s ha az épitési status-quo azon időben, midőn az épités beszüntettetett, szigorúan számba vétetik, az egyes kérdések felderítésére szükséges adatok megszereztethettek volna, — azóta azonban a főszereplők szabadon mentek s az idő folyama elannyira elmosta a
