Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-185
CLXXXV. SZÁM. 133 nyomokat, „hogy jelenleg csak egy homályba burkolt bonyodalom terül el a vizsgáló szeme előtt, melyből csak egyes események, puszta feltevések emelkednek ki, mely eseményekből s feltevésekből magukból — gyanitásnál, bebizonyithatlan vádnál s egy alig lecsillapítható izgalomnál egyéb nem resultálhatna." Egyrészt a kormánynak ezen szakközege által adott jogi vélemény — s másrészt, mert a kormány maga a rendelkezésére álló összes adatokból s ügyiratokból e véleménynyel ellenkező meggyőződést nem szerezhetett — arra inditották tehát, hogy az előreláthatólag czéltalan bünfenyitő eljárás mellőzésével egyszerűen a társulat bonyolult pénzügyi helyzetét rendezze. A határozat első részét tehát csakis a leszámolás s az előzetes tárgyalások által hajthatta végre saját hatáskörében a kormány, második részének ellenben eleget vél tenni a jelen törvényjavaslat benyújtása által. Tisztelt képviselőház! Tagadhatatlan az : hogy a keleti vasút körül történtek, nevezetesen az állami biztositékból a részvényekre esett résznek a Il-od sorozatit kötvények javára lett lefoglalása, noha az állam a biztosításból folyó kötelezettségeinek a leglelkiismeretesebben eleget tőn, mégis közvetlenül az állam hitelére is károsan hatottak s e hatás sok pénzpiaczon mindaddig érezhető marad, mig - a nagyrészt mesterségesen felszított agitatiónak e kérdés teljes megoldása által vége nem vettetik. Ez pedig legczélszerübben eszközölhető az egész keleti vasuttársulat megszüntetése által, mi ismét leghelyesebben ugy hajtható végre, ha az állam a pálya tulajdonát megvásárolja. Indokolva van ezen megoldás nevezetesen azáltal is, hogy a vasút megszerzésével az állam egy uj fontos eszközre tesz szert, miszerint egyrészt a keleti forgalomra befolyást gyakorolhasson, másrészt pedig a vasutak versenyét szabályozhassa. Ezen felül figyelmen kivül nem hagyhatók egyátalán mindazon indokok, melyek a vasutak épitése s az épületeknek és magántulajdonban levőknek utólagos megszerzése, s az állami kezelés alá vétele mellett szólanak — s melyekre, miután átalánosan ösmertek — kiterjeszkedni nem lehet szándékunkban, elég legyen utalnunk az e részben Európa legtöbb államaiban napirenden levő agitatióra, mely a mondott czél elérésére irányul s mely czélt nézetünk szerint a magyar állam sem tévesztheti szem elől. S ennélfogva ha már a magyar állam a károsult részvényeseket kárpótlásban részesiti, a mit nézetünk szerint fontos méltányossági okoknál fogva tennie kell — akkor egyedül helyesnek tartjuk azon módozatot, mely mellett a kárpótlás adását javasoljuk, miután ez által az állam majdnem 80 mértföld vasút birtokába jut. Ajánljuk e módot annál inkább, mivel a társulatnak 18.925,365 frtnyi kárpótlási követelése a bizottság által 4.850,000 frtra szállíttatott ugyan le, melynél a pálya végmegszerzési összege nagyobb, de-ez nem birósági megállapítás. Midőn tehát az e részben benyújtott törvényjavaslatot és szerződést elfogadásra ajánljuk, megjegyezzük még, hogy a tisztelt ház vasúti s pénzügyi bizottságainak a keleti vasút körül történtek megvizsgálását tárgyazó jelentését s Összes mellékleteit, továbbá a kormány által az tigy rendezését czélzó előmunkálatok megtétele végett kiküldött bizottság tárgyalásairól szóló összes jegyzőkönyveket és iratokat, végre a társulat közgyűléséről szóló jegyzőkönyvet a tisztelt ház irodájába letettük, az állami főügyésznek fentebb idézett jogi véleményét pedig ide csatoljuk. Kelt Budapesten, 1876. évi márczius hó 26-án. Péchy Tainás s. k., közmunka- és közlekedési minister. Széli Kálmán s. k, p énzügy minister.
