Főrendiházi irományok, 1875. IV. kötet • 159-239. sz.
Irományszámok - 1875-185
CLXXXV. SZÁM. 131 Ezen évi járadékból levonandó azonban a 473,017 frttal kibocsátott több érték kamatja 23,650 frttal marad . 7 297,630 frt. mely összeggel a társulatnak 8OV4 mértfóld után adandó állambiztositéka felemelendő lenne. A keleti vasut-társulat ügyének megoldását illetőleg a kormányhoz három terv érkezett be, az egyiket maga a társulat igazgatótanácsa — a másikat bizonyos Jacobi magánzó s a harmadikát gróf Dzieduzsycki Ede a keleti vasút igazgatótanácsosa nyújtotta be. A bizottság azonban, melynek ezen tervek megbirálás végett kiadattak, azok egyiké} sem találta figyelembe vehetőnek, miután az azokban javasolt megoldási módozatok mindegyike oly terheket róna az államra, melyek a bizottság által megadhatónak véleményezett kárpótlással semmi arányban sem állanának. Ennélfogva a bizottság kitűzött feladatához képest — több rendbeli javaslatot tett a szóban forgó ügy végleges megoldására. E tervek egyike szerint a társulat továbbra is fentartatnék, a második szerii c a pályát az állam venné át tulajdonába, a harmadik pedig a keleti vasútnak más pályákkal leendő egyesítését tételezi fel. A kormány a kebeléből kiküldött eme bizottság munkálatait s javaslatait alapos vizsgálat tárgyává tevén, a kárpótlást jogi s méltányossági indokoknál fogva megadhatónak találta s az egész ügyet oly alapon kívánta rendezni, miszerint ha már az államnak áldozatokat kell hoznia, legalább a vaspálya az állam részére szereztessék meg. Az ezen határozathoz képest megindított egyezkedési tárgyalásoknál tehát a kormánybizottságnak fentebb emiitett második, vagyis a pályának az állam tulajdonába leendő átvételére vonatkozó javaslata vétetett kiindulási pontnak, mely javaslat következőleg szól: „A keleti vasútnak az állam részéről leendő megvétele esetén a társulat részvényesei minden 3 darab (200 frt névértékű) részvényeik után az állam által kibocsátandó két darab 100—100 [írtról szóló és 5°/o-kal kamatozó kötvényt nyernének, mely esetben a részvényeseknek adandó 9.989,266 frt névleges értékű állami kötvény 499,463 frt évi terhet róna az államra; azon felül átveendő volna a társulatnak fentebb kimutatott 424,812 és esetleg 224,812 frtnyi fedezetlen terhe. Az ezen esetben az államra nehezedő mintegy 531,000 frttal magasabb kamatteherrel szemben áll azonban azon megtakarítás, mely a pálya igazgatásánál elérhető. A m. kir. állampályák központi igazgatósága ugyanis oly kerettel bir, hogy az legfelebb csekély személy-szaporitással képes leend a keleti vasút igazgatását is elvállalni. A keleti vasút központi igazgatása mintegy 140,000 frtba kerül évenkint, a melyből legalább 100,000 frt volna évenkint megtakarítható. Az állam által az esetben elvállalandó tényleges kanlat-teher tehát kerekszámban mintegy 431,000 frtra tehető". Vagyis a bizottság javaslata szerint a kártalanitás czímén javaslatba hozott 297,630 frtnyi kamatemelésen kivül, figyelembe véve az igazgatásnál elérhető megtakarítást, tényleg még mintegy 134,000 frt évi járadék adatnék a részvényeseknek azon reménybeli jövedelmekért, melyekről a pálya átengedése által az állam javára mindenkorra lemondanak. A társulat képviselői a velük e részben folytatott alkudozások alkalmával ellenjavaslatokkal léptek fel s először a tőkének oly módoni felemelését kivánták, hogy minden részvényért egy darab 100 frtos kötvény adassék, egy más ajánlatuk oda terjedt, hogy a kormány által felajánlott két kötvény 3 részvényért — 6°/ 0-kal aranyban kamatoztassék, végre egy oly sorsolási kölcsönt javasoltak, mely évenkint 600,000 frt járadékot tett volna szükségessé. 17*
