Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
78 GVL SZÁM. 28. §-hoz. A hátiratnak, miként az elöbbeni czikk indokolásában érintetett, egyik s pedig főczélja a tulajdon átruházása s e szempontból tekintve a hátiratot, az kétségtelenül cessiót foglal magában, melytől azonban lényegileg és alakilag különbözik ; lényegileg azért, mert a forgatmányos nem egyedül a forgató jogviszonyaiba, hanem közvetlen jogviszonyba lép a váltókapcsolatban álló személyekhez, olyképen, hogy a váltóból eredő jogokat, mint önállókat, a forgató specialis viszonyaitól egészen függetleneket veszi át ; ő tehát proprio nomine és proprio jure lép a váltókapcsolatba oly formán, hogy az ö belépése s az azzal járó jogok, a többi érdekeltek személyes viszonyaitól teljesen függetlenek; alakilag a hátirat azért különbözik az engedménytől, mert az átruházás fizetési meghagyás formájában történik; a forgató ép ugy, mint. az intézvényező meghagyást intéz az intézvényezett, illetőleg a kibocsátóhoz, arra utasítván ezt, miszerint a váltóösszeget a forgatmányosnak fizesse ki. Mindez a hátiratra vonatkozó intézkedéseknél részletesen fog ugyan kifejtetni; mindamellett nem látszott feleslegesnek már e helyütt azon felfogást jelezni, melyből a tervezet a hátirat jogi természetét illetőleg kiindul. Megfelelöleg a most érintett felfogásnak, a tervezet 28. czikke a forgatás következményeit átalánosságban ugyan, de elég szabatosan határozza meg, midőn kijelenti, hogy a hátirat által a váltóból eredő minden jog s ezek közt a továbbforgathatás joga is, a forgatmányosra megy át. A forgatmányos tehát a váltó tulajdonosa lesz s e minőségénél fogva mindazon jogokba lép, melyek a váltóból eredtek vagy azután eredhetnek. A tervezet 28. czikke csak annyiban tér el a k. n. váltórendszabály 10. czikkétöl, hogy ez utóbbit bizonyos tekintetben kiegészíti, midőn kijelenti, hogy az intézvényező, kibocsátó, elfogadó és forgató, ki a váltót ismét tovább adja, esetleg kettős minőségben felelős lehet. A k. n. váltórendszabály, miként ez már többször érintetett, a rövidségnek igen gyakran feláldozza a szabatosságot ; miért is intézkedésének helyes alkalmazása váltójogi tudományt tételez fel, mint sok más intézkedésnél, ugy a 10. czikk véghatározatánál is hiányzik a szükséges kiegészítés, melyet a tudománynak kellett pótolni. Igaz, hogy a tervezet 28. czikke sem bocsátkozik az ismételt forgatásból eredő és eredhető jogviszonyok fejtegetésébe; de legalább kijelenti, hogy az érintett személyek, mint forgatók esetleg kettős minőségben felelősek lehetnek. E kijelentés segítségével nem leend nehéz az illetők jogait és kötelezettségeit minden egyes concret esetben meghatározni. így pl. az elfogadó, ha a váltó reá ruháztatik s általa ismét forgattatik, feltéve, hogy a hátiratában a felelősséget magától el nem háritá, kettős minőségben lesz felelős, mi főleg részbeni elfogadás esetében birhat fontossággal, mert mig elfogadói minőségében csak az elfogadott összegért felelős, forgatói minőségében az egész váltóösszegért terheli őt a felelősség. Hasonlólag fontos lehet az ismételt forgatás, ha az egy korábbi előzőtől származik ; mert ha pl. a váltót az óvási határidő eltelte után s a nélkül, hogy a váltó ovatolva lett volna, forgatja tovább, ez utóbbi minőségében ellene viszkeresetnek leend helye (1. a 34. czikket), mig ellenben korábbi minőségében viszkeresetteí meg nem támadható. t 29. §-hoz. A váltó természeténél fogva egységes hitelpapír lévén, mulhatlanul szükséges, hogy az abból eredő járulékos operatiók, magával a váltólevéllel kapcsolatba hozassanak s azzal öszszefüggö egészet képezzenek. A jelen tervezet, miként az a későbbi intézkedésekből kitűnik,
