Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-106

n " cvi SZÁM. lasztást követ el, váltói utón kártérítésre szorítani nem lehet, — ugy nem adható váltói kereset a másodlat megtagadása miatt. > Ebből egyúttal következik, hogy a váltókapcsolatban álló személyek közt, a másodlatok kiadására vagy a hátiratok ismétlésére vonatkozó kötelezettségek tekintetében, solidarítás nem létezik; miért is minden egyes érdekelt fél jogait, a másodlat kiadását illetőleg, legfelebb közvetlen előzője ellen érvényesítheti. 21. §-hoz. A k. ti. váltórendszabály, eltérőleg a franczia és olasz váltótörvénytől, nem kívánja meg a másodlatokon a clausula cassatoriát arra nézve, hogy a kiadott példányok jogilag egy egységes váltót képezzenek; ennél fogva az egyik példány kifizetése esetében a többi példányokat eo ipso megszűntéknek nyilvánítja. Miután a jelen tervezet, a másodlatok jogi természetét illetőleg a n. váltórendszabályhoz csatlakozik, — misem természetesebb, mint az, hogy az érintett törvény 67. czikkében foglalt intézkedést is el kellett fogadnia. A másodlatok említett jogi természetéből, mely szerint azok összefüggésükben ép ugy, mint egyenkint egy és ugyanazon vátóigéretet képviselik, következik egyrészről, hogy az egyik példány elfogadása vagy kifizetése esetében, a többi példány is elfogadottnak, illetőleg kifizetettnek tekintendő, másrészről, hogy az intézvényezettnek jogában áll, a nála bemutatott példányok bármelyikét elfogadni, illetőleg kifizetni a nélkül, hogy őtet a forgalomban levő, de el nem fogadott példányok miatt felelősségre vonni lehetne. E tekintetben azonban kivételnek kell történni azokra nézve, kik a másodlatoknak különböző példányait látták el nyilatkozataikkal, mi ugy a forgatók mint az elfogadó által történhetik. A forgató, ki ugyanazon váltó több példányát, különböző személyekre ruházta át s az intézvényezett, ki több példányt fogadott el, e cselekvénye által minden egyes példányért külön garantiát vállal. Ez intézkedés, melyet az európai váltótörvények legnagyobb része a „Code de Commerce "-hői vett át s a váltó formális természetén s a váltó-nyilatkozatok materialis függetlenségén alapszik. Egészen máskép áll a dolog akkor, ha az intézvényezett a váltó több példányát ugyananazon személy javára fogadta el, vagy ha a többszörös forgatás ugyanazon személy részére történt ; mert ez esetben a váltóigéret különválasztásáról szó nem lehet ; ellenben, ha a forgatás különböző személyekre jogérvényesen már megtörtént, ha a többszöszörös kötelezettség jogilag már létrejött — azt meg nem szüntetheti azon körülmény, hogy a váltóügylet folyamában, a különböző példányok egy személy birtokába kerülnek; azon forgatók ugyanis, kik a példányok többszörös átruházása által minden egyes példányról, mint külön okiratról rendelkeztek, minden példányért külön garantiát vállalnak, melyet nem szüntethet meg azon véletlen körülmény, hogy a különböző személyekre átruházott példányok később egy személy birtokába kerülnek. Miután nem lehetetlen, hogy az intézvényezett, ki a példányok valamelyikét már elfogadta, ez iránti kétségében s azon feltevés mellett, hogy még egy példányt sem fogadott el, a többiek közül valamelyiket a most érintett megszorítással ismét elfogadja, szükségesnek mutatkozott, eltérőleg a k. n. váltórendszabálytól ez esetre intézkedni. Az e részbeni eltérést nem csak azon körülmény indokolhatja, hogy a gyakorlat szükségesnek találta a váltórendszabály érintett hiányát hasonló módon pótolni; hanem az is, hogy a váltó természetével a feltételes nyilatkozatok egyátalán nem ellenkeznek; valamint nem kötelezi a törvény az elfogadót az egész váltóösszeg megfizetésére, ha a váltót csak részben fogadta el ; valamint nem kívánja őtet feltétlenül elmarasztalni, ha elfogadásához bizonyos megszorítást csatolt, ugy nem