Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
CVI. SZÁM. 75 lehetne öt többszörösen kötelezettnek tekinteni akkor, ha ismételt elfogadásában világosan : kijelenti, miszerint az csak azon esetre érvényes, ha, és a mennyiben a'váltónak valamelyik példányát korábban már el nem fogadta. E mellett a kérdéses eltérés azon elönynyel is kínálkozik, hogy egy oly kérdést szabályoz, melynek megoldása, ha az kizárólag a biró belátására bízatnék, szükség nélkül szigorra vezethetne. m. §-hoz. A szerint, a mint a váltómásodlatok biztonság vagy kényelem végett lettek kiállítva, azok czélja s az azokkal járó operatio is különböző. Ha a váltó biztonság szempontjából többszöröztetik, az egész operatio abban áll, hogy az egyes példányok különböző utakon küldetnek rendeltetésük helyére; ellenben, ha a másodlatok azért lettek kiállítva, hogy míg az egyik elfogadás végett elküldetik, az alatt a többi példányok valamelyikét forgatni lehessen, — szükséges, hogy a forgatott példány birtokosa azon helyzetbe tétessék, miszerint az elfogadás végett elküldött példányt annak idején átvehesse ; e végre szolgál a forgatott példányra vezetett azon megjegyzés, hogy az elküldött példány N. N.-nél található. E megjegyzés elmulasztása azonban, habár az a forgatott másodlat használhatóságának feltételét képezi, váltójogi hatályt annál kevésbé vonhat maga után, mert joggal tehető fel, hogy a forgatott példány birtokosa ezt csak azért fogadta el a kérdéses megjegyzés nélkül, mert előtte az elküldött példány holléte különben is tudva volt. Hogy a tervezet 22. czikkének második bekezdése, az elfogadás végett elküldött példány átvételére való legitimátiókép mindenekelőtt a hátiratot jelöli ki, a dolog természetéből következik, mert a másodlat jogszerű birtokosának mindenekelőtt az tekintendő, ki e minőségét hátiratra alapítja. Azt sem szükséges bővebben hangsúlyozni, hogy a hátirat csak ugy szolgálhat e jogosultság igazolására, ha az a jelen tervezet 34. czikkének megfelel; ha tehát a birtokos a hátiratok összefüggő és egész ő hozzá lenyúló lánczolatára támaszkodhatik. A legitimatió most érintett neme mellett azonban a tervezet nem zárhatta ki azt sem, hogy a forgatott másodlat birtokosa a jogosultságát az elfogadott példány átvételére más módon is igazolhassa. Hogy e mód miben álljon, azt eleve meghatározni már azért sem volna tanácsos, mert bármily módot jelölne is ki a törvény, azzal előreláthatólag a, váltó forgalmi képességét és mozgékonyságát nehezítené meg; mindazon módok tehát, melyek az életben valakit más nevébeni eljárásra feljogosítanak, elégségesek leendenek arra nézve is, hogy az illető elfogadott példány átadását jogosan követelhesse. 23. §-hoz. Valahányszor a másodlatok kényelem-forgathatás végett használtatnak, a váltóügylet folyama egy harmadik személy közreműködését tételezi fel, kit a tervezet a váltórendszabály intézkedéseinek megfelelöleg gondviselőnek nevez. Hogy e gondviselő letéteményesnek vagy meghatalmazottnak tekintessék-e, a dolog érdemére egészen közönyös, s a törvény e részben teljesen eleget tesz feladatának, ha a gondviselő jogi állására súlyt nem fektetve, annak egyedül teendőit határozza meg, mint ez a megelőző czikk intézkedésében történik. Azonban habár a váltótörvénynek nem lehet feladata a gondviselő jogi állásának szabatos meghatározása, nem mellőzheti a kellő intézkedéseket az esetre, ha a gondviselő az előbbeni czikkben megállapított kötelességének bármi okból meg nem felel, ha tehát az elfogadott példányt annak, kit ez a törvény szerint illetne, ki nem adja. E tekintetben a magánjog 10* p
