Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
CVI. SZÁM. 73 ságnak megfelelôleg — a gör. keleti hitvallásúaknak is hasonló concessiót kellene tenni, mi azután a váltóüzlet teljes felforgatására vezetne. 19. §-hoz. A tervezet 19. czikkében foglalt intézkedés csak kiegészítése a 16. ez. első bekezdésében foglalt elvnek s gyakorlati jelentőséggel főleg az óvás kellékeire, annak idejére és helyiségeire nézve bir, melyek felett mindig azon hely törvényei határoznak, hol az óvatolás történt. Valamint a felek a jogügyletnek megkötésénél rendszerint a megkötési hely törvényeire vannak tekintettel: úgy nem követelhető, hogy a váltójogok fentartá&ra vagy érvényesítésére szolgáló cselekvényeket más, mint a teljesítés helyén divatozó törvények szerint eszközöljék. Ez intézkedés nélkül, mely a k. n. váltórendszabály 86. czikkének teljesen megfelel, a váltójogok érvényesítése és fentartása merőben lehetlenné válnék s a váltó-üzletekben oly bonyodalmak erednének, melyek a váltó jelentőségét tetemesen leszállítanák. 20. §-hoz. A váltó-másodlatok — duplicatumok — iránt, melyeket a magyar váltótörvény csak röviden érint, az európai váltótörvények közt, a k. n. váltórendszabály tartalmaz nem csak legkimeritőbb, hanem egyúttal leghelyesebb intézkedéseket is. Ezekhez lényegileg a tervezet 20. czikke is csatlakozik, mely ép úgy, mint a váltó rendszabályozásánál nem tesz különbséget azok czélja szerint; hanem tekintet nélkül arra, hogy a másodlatok biztonság vagy kényelem — messzebb helyre pl. tengerentúli vidékre leendő elküldés vagy forgathatás végett lettek-e kiállítva, azokat együttvéve egy egységes váltónak tekinti olyképen, hogy minden egyes példány érvényes képviselője ugyan a váltóigéretnek, de valamennyi együttvéve csak egy váltó-levelet képez. — Arra nézve azonban, hogy a másodlatok e jelieget felvegyék, a tervezet megkívánja, miszerint azok magában a szövegben határozottan első, másod stb. váltónak neveztessenek; ellenkezőleg, minden egyes példány önálló váltónak tekintetvén, az azokra vezetett nyilatkozatok ugyanannyi külön váltókötelezettséget állapítanak meg. Tekintve a 20. czikkben foglalt egyes intézkedéseket, azok lényegileg megegyeznek a köz. n. váltórendszabály 66. czíkkével s ettől csak annyiban térnek el, a mennyiben nem pusztán azon eljárást állapítják meg, melyet a forgatmányos követni tartozik ; hanem azon módot is, melyen az intézvényező a kiállított másodlatokat visszaszármaztatni köteles. *Ez eltérést nem csak azon körülmény indokolhatja, hogy az a váltórendszabálynak egy kétségtelen hiányát pótolja, hanem az is, hogy nálunk a másodlatok kiállítása körüli eljárás eddigelé szabályozva nem lévén, czélszerűnek mutatkozott azt olyképen rendezni, hogy az érdekeltek jogaikat és kötelességeiket könnyen áttekinthessék s ne legyenek kénytelenek a törvény alkalmazásánál, a nem mindig sikeres interpretatióhoz folyamodni. Habár a tervezet a n. váltórendszabály nyomán — az intézvényezőnek kötelességévé teszi a másodlatok kiállítását, ez utóbbi ellenében a váltóbirtokosnak a másodlat megtagadása miatt, váltói keresetet nem ad ; miért is a váltóbirtokos ebbeli jogát legfelebb köztörvényi utón érvényesítheti. Igaz, hogy az első pillanatra anomáliának látszik; e látszólagos anomália azonban elenyészik, ha megfontoljuk, hogy a váltó szorosan vett formái-ügylet lévén, az abból eredő kereset tárgyát más, mint az általa képviselt összeg megfizetése nem képezheti; minden, mi ezen kivül esik, nem a váltói útra tartozik s váltói kereset tárgyát nem képezheti. Valamint a meghatalmazási hátiratnál a forgatmányost azért, mert valamely muFÖRENDI IROMÁNYOK III. 1875/8. 10
