Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-106
GVL SZÁM. 53 gég, az a körüli eljárás egyöntetű megállapítása pedig a jogtudomány halaszthatlan megoldására vár. A váltó-intézmény, egyfelől szoros Összeköttetésben áll a kereskedelmi viszonyok és érdekekkel, másfelől ép oly szerves Összhangzást tételez fel az azokból eredő' jogok és kötelezettségek rendezésében; miért is az államok nagyobb részében — a hol a jogi élet fejlődöttsége még sok kívánni valót hagy hátra — a váltójog szabályozása fontos feladatát képezi; mert az azzal járó intézmény jótékony hatása a kereskedelmi forgalom szempontjából azt sürgősen követeli. Ugy volt az hazánkban is, a hol már az 1840. évi országgyűlésen a létező hiány megszüntetésének szüksége mindinkább éreztetvén, az azon évi XV. t. ez. a váltójogot az akkori viszonyoknak megfelelőleg megállapította. A bizottság beható tanulmány tárgyává tevén a hozzá utasitott törvényjavaslatot, azon meggyőződésre jutott, hogy az új kereskedelmi törvény (1875. évi XXXVII. t. ez.) folytán okvetlenül szükséges lett jelenlegi váltótörvényünk átalakítása, s különösen azon tekintet hatott megnyugtatólag, hogy az ajánlott törvényjavaslat a közönséges német váltó-rendszabály lényegével s irányával megegyezik, s hogy az ezentúl hazánkban meghonosítandó törvény az Európa egyéb országaiban dívó váltójoggal, ha nem is mindenben és teljesen, mégis alapelveiben azonos leend oly annyira, mikép a sokszor messze földre továbbított s onnan viszont hozzánk érkező pénzt helyettesitő forgalmi eszköz — mindenütt ugyanazon feltételek s szabályokhoz kötve fog használtatni és megbiráltatni. A bizottság saját nézete, részben pedig a bírói, kereskedelmi és jogtudósok karához tartozó szakértők nyomatékos nyilatkozata után indulva, bátran állítja : hogy a hazánkban jelenleg dívó 1840. évi váltótörvény, szemben a mnlt évben hozott kereskedelmi törvénynyel, továbbra fenn nem állhat, s hogy annak mással leendő pótlása már is elodázhatlan szükséggé lett ; s habár az 1840. évi törvény mellett kétségtelenül felhozható, hogy az hazai jogéletünkben bizonyos jogosultságra s — tekintve fennállása idejét — részben megtartásra is tarthat igényt, nem szabad más felöl szem elől téveszteni, hogy az számos más európai s igy különösen a nálunk is dívott váltó-rendszertől merőben eltér, minek természetes következménye, hogy a mai nap sok hátrányos ellentét létezik, mely az egyesek érdekeit gyakorta sérti. Nem lehet a bizottság feladata ezen eltérések és hátrányos ellentétek pontonkénti felszámítása, de szorítkozik annak további kijelentésére, miszerint fejlettebb jogállapottal biró nemzetek közt, bizonyos rokon természetű törvények egyöntetű megalkotása, azok intézkedéseinek hasonló és azonos elvek szerinti kivitele a legbiztosabb alapját adja meg a kölcsönös bizalomnak; melynek különösen a váltótörvényben helyes fejlesztése által, a hitel és kereskedelmi forgalom megszilárdítása éretik el. Különösen fontos tekintetet érdemel, hogy az ily eljárás által a közvetlen szomszédos ország forgalmainak érdekei, saját országunkéival szorosabban összeforrnak. A bizottság méltányolva továbbá azon szoros összefüggést, mely a kereskedelmi s váltótörvények közt mindenkor fennáll ; helyesli a törvényjavaslatban foglalt elveket különösen azért, mert azok a világ minden müveit kereskedői nemzeténél érvényben vannak, s hazánk jogi fejlodöttsége valamint a kereskedelmi forgalom igényeinek teljesen megfelelnek. Mindezek, valamint a ministeri indokolásban foglalt érvek alapján, a bizottság a törvényjavaslatot teljes megnyugvással s tiszteletteljesen átalánosságban a nm. főrendi háznak elfogadásra ajánlja. Az egyes részleteknél a következőket javasolja: az 1. §. 3-ik bekezdésében ezen szavak „és a tf közé e szó: „is* szúrandó be, indokolja e beszúrás elfogadását, hogy e nélkül a szöveg ugy értethetnék, mintha a nőnek teljes korúság
