Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.

Irományszámok - 1875-139

3tÖ CXXXIX. SZÁM. * Melléklet a 139. számú irományhoz. Indokolás a jelzálog-intézetek által kibocsátott záloglevelek biztosításáról szőlő törvényjava slat h oz. A közelebb lefolyt pénzválság alkalmával, a melynek kártékony hatása az ország pénzes hitelviszonyaira még jelenleg is érezhető, előtérbe nyomult annak szüksége, hogy a jelzálogos kölcsönüzletekkel foglalkozó intézetek által kibocsátott záloglevelek birtokosainak jogai, njabb pénzvagy hitelviszonyok folytán előfordulható esélyek ellen és rendes viszonyok közt is, gondatlan vagy hanyag üzletvezetés által, vagy csőd ecetében bekövetkezhető károsodások ellen lehetőleg megóvassanak. Minthogy ilyen záloglevelek nagy mérvben árva, gyámi és más közkezelés alatt álló pénzek gyümölcsöztető elhelyezésére használtatnak és a tapasztalat bizonyította, hogy jelenleg az ezen jelzáloglevelekre megkívántató biztosítékról kellőleg gondoskodva nincsen, sürgős szükségesnek bizonyult, hogy a jelzáloglevelek kibocsátása és azok kellő biztosítása iránt a törvényhozás utján intézkedés történjék. Figyelemmel kellett a törvényjavaslat szerkesztésénél a jelenleg már működő és jelzálogleveleket kibocsátó hitelintézetek viszonyaira lenni, minthogy ezeknek alapszabályai és az ezeken alapuló üzletkörük, a speciális jelzálogban teljesebb mértékben feltalálható biztositás alkalmazását kizárták. Ennél fogva a hiteltelekkönyvek által elérhető jelzálogi fedezettől eltekintve, más óvó és biztosító rendszabályok megállapítása vált szükségessé. Biztosítási módozatnak kínálkozott, a jelzálogos kölcsönüzlettel foglalkozó intézeteknek szoros állami felügyelet alá helyezése és az egész üzletvezetésüknek kiküldendo kormánybiztos általi ellenőrzése. A múlt országgyűlés végén elfogadott kereskedelmi törvénykönyvben azonban, a részvény társulatokra elvként kimondatott, hogy minden közvetlen állami beavatkozás mellőzendő ; ennélfogva ezen törvényhozásunkba befogadott elvtől eltérni és kivételeket megállapítani nem mutatkozott czélszerünek. A tapasztalat számos esetekben kétségtelenül igazolta, hogy a kormánybiztosok által gyakorolt felügyelet nem felelt meg az ahhoz kötött várakozásnak. Az állam ily közegeinek kiküldése által oly erkölcsi felelősséget vesz magára a nagy közönséggel szemben, a melynek minden viszonyok közt nem képes kellően megfelelni. Legczélszerübbnek mutatkozott ennélfogva mindazon intézkedéseket, a melyek a záloglevelek lehető teljes biztosítására szükségesek, a törvényjavaslatban részletesen felsorolni és ennek