Főrendiházi irományok, 1875. III. kötet • 99-158. sz.
Irományszámok - 1875-139
CXXXIX. SZÁM. 371 folytán ezen nagy összegeket képviselő értékpapírok tulajdonosait jogaikban határozott és kimerítő törvényes intézkedések által megvédem és igy a záloglevelek kibocsátását és a fedezeti alap épségben tartását, nem kormánybiztos kiküldetése által, hanem a törvényben megállapított módozatok által egyöntetüleg és kimeritőleg biztositani. Ezek alapján a javaslat a következő elveket veszi kiindulásul: 1. Egyik fő elve a javaslatnak, hogy a forgalomban levő záloglevél-mennyiség, a záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgált jelzálogok mennyiségével és összegszerű értékével arányban álljon. E szerint csak oly mennyiségben bocsáthatók ki záloglevelek, a milyenben azok jelzálogilag biEtositott kölcsönökkel fedezve vannak. Mind addig, mig az ezek fedezetéül szolgáló kölcsön bekebelezés által jelzálogilag biztosítva nincs, ilyen záloglevelek ki nem adhatók. A záloglevelek azon mértékben vonandók ki a forgalomból, a mint a rendes törlesztésen felül is, rendkivüli Önkéntes visszafizetések, vagy a kölcsönnel terhelt ingatlanoknak, akár az intézet, akár más hitelezők kérelmére történt végrehajtási eladása által, a jelzálogilag biztotott kölcsönök kevesbednek. 2. Másik fő elve a javaslatnak, hogy az intézetnek jelzálogilag biztosított kölcsönei, kizárólag a forgalomban levő záloglevelek fedezetéül szolgálnak és hogy ennélfogva a záloglevelek birtokosait elsőbbségi jog illeti meg, azokra nézve az intézet minden egyéb hitelezői előtt úgy végrehajtás, mint csőd esetében. Részletes indokolás. 1. §. A jelzálog-levelek kibocsátására vonatkozó jogosítvány ezen törvényjavaslat elfogadása után is, mindaddig, mig ez iránt külön törvény nem hozatik, a jelenleg fennálló szabályok értelmében elnyerhető. Minthogy e tekintetben a kormány ellenőrzési joga nem mellőzhető — az ezen §-ban foglalt intézkedés értelmében, köteles leend minden záloglevelek kibocsátására jogositott pénz-intézet alapszabályait, mielőtt az uj kereskedelmi tö vény értelmében az illető törvényszéknek bejegyeztetés végett bemutatja, előbb a kereskedelmi ministernek átvizsgálás végett beterjeszteni. Az alapszabályok ezen beterjesztése nem történik azon okból, a miit az előbbi törvények értelmében: hanem leginkább azért, hogy a minister meggyőződjék arról, milyen összeg erejéig, milyen részletekben és milyen törlesztési feltételek mellett bocsát ki az illető intézet zálog-leveleket. Kiterjed az alapszabályok ezen vizsgálata különösen arra, vájjon kellőleg gondoskodva van-e az intézet ügykezelésében, könyvviteli berendezésében és a záloglevelek nyilvántartási jegyzékében, hogy az egé<z jelzálog-leveli üzlet könnyen áttekinthető legyen, és a kezelésnél is mindazon biztosítékok meglegyenek, a melyeket a záloglevél-birtokosok érdeke megkíván. 2. §. Első sorban azon jelzálogos kölcsönök, a melyeket valamely intézet ád, a jelzáloglevelek bizositékát képezik. Azonban oly pénzintézetek, a melyek nem kizárólag jelzálog-kölcsönökkel, hanem más üzletekkel is foglalkoznak, alaptőkéjüknek, vagy vagyonuknak bizonyos részét szintén a jelzálog-üzletre fordíthatják. Ez által módjukban lesz, ha a saját jelzálog-levelek árfolyama az intézetekre kedvező lesz, ezen ingó vagyont ilyen bevásárlására forditani. Minek 4.7*
